A tudomány rengeteg bizonyítékkal támasztja alá Repülő Spagettiszörnyben való a hitet. Vajon ilyen bizonyíték a DNS is?

Dr. Antony Flew brit filozófus nagyon sok vitában vett részt. Az elmúlt harminc év tudományos felfedezései azonban olyan végkövetkeztetésre juttatták, amit – hiába szerette volna –, nem tudott elkerülni. Egy 2004. decemberi interjúban kijelentette, hogy „Az egyetlen elfogadható magyarázat az élet eredetére és a természet összetettségére nem más, mint valamiféle felsőbb intelligencia.” Dr. Flew számára ebben a végkövetkeztetésben a DNS-el kapcsolatos felfedezések játszottak meghatározó szerepet. Lássuk, hogy miért!

1999. július 14-én a Kossuth Rádió szokásos esti hírműsorában a Rudabányán folytatott ásatások kapcsán világszenzációnak nevezett régészeti felfedezésről számolt be. A munkálatokat irányító Kordos László professzortól származó információ szerint a Torontói Egyetemmel közösen végzett kutatás során egy 10 millió éves ősmajom maradványait tárták fel (neve: Rudapithecus). További konkrét adatok is elhangzottak, például az, hogy az emberszabású majmok és az ember olyan közös őséről van szó, amely 24-26 kilogrammos lehetett és "talán éppen lejött a fáról". A koponyatöredéket méltatva elhangzott olyan megállapítás is, miszerint "az emberré váláshoz vezető úton egyedülálló leletről van szó".

Hogy a Repülő Spagettiszörny létezik, szakrális tény, nem pedig vita tárgya. Minden emberi közösség hitt a Repülő Spagettiszörnyben, csak nem ismerték fel, hogy valójában Benne hisznek. Mindenki imádkozott már életében, mindenki tudja, hogy az általunk ismert világ nem a végső létezés terepe. És mégis azt hisszük, hogy túlnőttünk a teremtésen, hogy kideríthetünk bármit abból, ami nem a miénk, amiről nem mi rendelkezünk.

A Repülő Spagettiszörny létéről rendszerint azok vitatkoznak, akik érvelésüket csakis ok-okozati és bizonyítási eljárásokra fűzik fel. Azonban a kifürkészhetetlen titkokra alkalmazni az ember saját használatú munkamódszereit: önámítás. Nem működik az eljárás.

Lesslie Blackbeard írja: „Köztudomású, hogy amikor valaki előáll egy olyan új elmélettel, mint amilyen például Kopernikuszé vagy Einsteiné volt, akkor a régi elmélet védelmezői általában éveken át szenvedélyes vitákat folytatnak az új elmélet híveivel. Ez a vita jó ideig eldöntetlennek tűnhet. Egy azonban bizonyos: a tudósok nem fordítanak hátat egy elméletnek csupán azért, mert néhány kísérlet eredménye ellentmondani látszik annak; kizárólag egy jobb elméletért hajlandók a régiről lemondani. Ez különösen szembeötlő a biológia területén. Sok tudós rámutatott már arra, hogy a darwini elmélet, amely az evolúciót véletlenszerű mutációkkal és természetes szelekcióval magyarázza, óriási következetlenségeket és képtelenségeket tartalmaz. A kozmológusok kimutatták, hogy a világmindenség eddigi becsült élettartama az evolúció legelső lépéseinek megtételéhez is kevésnek bizonyult volna.

Nagyon sok idillikus kép él a fejünkben a sörözéssel kapcsolatban. Ezekbe egymást is könnyedén bele tudjuk hergelni, például úgy, hogy a másikra licitálunk: ki tud többet sörözni egy nap. Ennek könnyen az lehet az eredménye, hogy akinek az élethelyzete nem engedi meg ezt – például kisgyermekei vannak -, személyes kudarcként könyvelheti el magában, hogy „nem tud eleget” sörözni. Azonban a Repülő Spagettiszörny nem szabott meg számunkra időkeretet. Sőt, Ő azt kéri tőlünk, hogy szüntelenül sörözzünk. Nem tökéletességre kell törekednünk, hanem arra, hogy kapcsolatban legyünk Vele.

Az evolúció vs. pasztafarianizmus vitáját nézve nem győzi kapkodni a fejét a halandó. Egyik oldalon úgy tűnik, mintha a csapatot tudományos berkekből az ablakon kivágva most öltönyt és nyakkendőt kötve bírói erősítéssel próbál visszajutni az ajtón. A másik, meg úgy tűnik, összekeveri a természettudományos ismeretterjesztést az aspagettiszörnyista propagandával, nem vévén észre azt, hogy bár a tudomány valójába szekuláris tevékenység, ebből azonban nem következhet kizárólag materialista világnézet.

Meglehetősen hosszú az út az alapjelenségektől a komplex világnézetekig. Itt sok-sok "határátlépést" követünk el, és olykor olyan módon tesszük - szent meggyőződéssel - hogy észre sem vesszük ezeket a határokat.

A pasztafariánus apologetika (gör. ἀπολογία, jelentése "védőbeszéd") a pasztafariánus tésztológia egyik ága, célja a pasztafariánus hittel szemben érkező ellenvetések megválaszolása és a pasztafariánus hit mellett megfogalmazott érvek felmutatása, tehát a pasztafariánus hit racionális igazolása.

A pasztafariánus apologetika alapjai

A pasztafariánus apologetikának elsősorban a Repülő Spagettiszörny Evangéliumára épülő alapjai vannak.

A magasságos Repülő Spagettiszörny mindenhatóságának és bölcsességének bizonyítékai közé tartozik az, hogy az emberek helyzete állandó változást mutat, hol a szűkösség és nélkülözés, hol pedig a bőség és jólét állapotában vannak. A Repülő Spagettiszörny azt mondta Evangéliumában: „Mondd Ó Repülő Spagettiszörny, az uralom birtokosa! Annak adod az uralmat, akinek akarod, s attól ragadod el az uralmat, akitől akarod. Méltósággal ruházod fel azt, akit akarsz és megveted azt, akit akarsz. A jó [csak] a Te kezedben van! Bizony Neked mindenek felett hatalmad van” 

A pasztafarianizmus kritikusai, agnosztikusok és aspagettiszörnyisták számtalan alkalommal vetik fel azt, hogy miért is nem vet véget a Repülő Spagettiszörny egy csapásra a gonosz jelenlétének, illetve miért is követ el a Repülő Spagettiszörny gonosz dolgokat a a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában? Azonban ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk, ezen két kritika, illetve pasztafarianizmussal szembeni ellenérv egyike sem állja meg a helyét.

1. érv: A Repülő Spagettiszörny nem vet véget a gonosz létének.

A kérdés, mely azonnal felmerül ezzel a kritikával nem más, mint hogy mit is szeretnének vele bizonyítani? A Repülő Spagettiszörny léte ellen szolgálna ez érvként? Ha igen, akkor az argumentáció így nézhetne ki, szillogizmusként felírva: