A pasztafarianizmus kritikusai, agnosztikusok és aspagettiszörnyisták számtalan alkalommal vetik fel azt, hogy miért is nem vet véget a Repülő Spagettiszörny egy csapásra a gonosz jelenlétének, illetve miért is követ el a Repülő Spagettiszörny gonosz dolgokat a a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában? Azonban ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk, ezen két kritika, illetve pasztafarianizmussal szembeni ellenérv egyike sem állja meg a helyét.
1. érv: A Repülő Spagettiszörny nem vet véget a gonosz létének.
A kérdés, mely azonnal felmerül ezzel a kritikával nem más, mint hogy mit is szeretnének vele bizonyítani? A Repülő Spagettiszörny léte ellen szolgálna ez érvként? Ha igen, akkor az argumentáció így nézhetne ki, szillogizmusként felírva:
P1 A Repülő Spagettiszörny megengedi a gonosz létét
P2…Pn [illesszünk be ide bármilyen rejtett feltételezést]
K Tehát a Repülő Spagettiszörny nem létezik
Mivel általában pusztán egy premisszából áll a kritikusok ezen érve (természetesen az Epikurosz-dilemmát nem ide számítva), a konklúzió megalapozatlan és csupán lóg a levegőben. De tegyük fel, hogy a felvetés jogos és válaszra várnak tőlünk.
Magát a problémát ekkor így írhatnánk fel:
- A Repülő Spagettiszörny vagy le akarja győzni a rosszat, de nem tudja; ekkor gyenge, ami nem lehet igaz.
- Vagy tudná, de nem akarja; ekkor rosszindulatú, ami tőle idegen.
- Vagy nem tudja és nem akarja; ekkor nem lehet a Repülő Spagettiszörny.
- Vagy tudja és akarja, ami egyedül csak a Repülő Spagettiszörnyre igaz; de akkor honnan a rossz, és miért nem szünteti meg?
Ez esetben a kérdés az, hogy honnan tudjuk, hogy a Repülő Spagettiszörnynek nincs jó oka arra, hogy a gonosz létét akceptálja? Sehonnan.
Az egyik megoldás, melyet a tésztológia/tésztadícea kínál ezen a téren az ún. „léleképítő”/”lélekformáló” tésztadícea. Ezen érv szerint a gonosz nélkül nem lennénk tudatában a legnagyobb javaknak. Gondoljunk bele: bocsátottunk már meg valakinek, aki megbántott minket? Vagy éreztünk-e már mélyen együtt valakivel, aki hatalmas fájdalmakat élt át? Ha igen, kérdezzük meg magunktól: egy olyan világban, ahol egyáltalán nem létezik a gonosz, van-e lehetőségünk arra, hogy így szemléltessük és éljük át ezeket a lelki javakat és így épüljön a lelkünk és a jellemünk? A válasz természetesen az, hogy nem. Tehát, mondja az érv, ha minden gonosz mellőzve lenne a világból, akkor a legfontosabb lelki javak közül is a legnagyobbakat száműznénk.
Természetesen nincs olyan válasz, amely irányába nem fogalmazódnának meg kritikák, de jelen esetben nem ennek a tésztadíceának a helyességéről/helytelenségéről szól a cikk. Sőt, akár félre is tehetjük, és képzeljük el, hogy nincs jó válaszunk erre a felvetésre. Ha nincs jó válaszunk, és a kérdés legitim, akkor szükségszerűen következik-e ebből, hogy a Repülő Spagettiszörny nem létezik? Természetesen nem, ez mindössze annyit jelentene, hogy hiányos a tudásunk. Így ha mindössze azt válaszolnánk, hogy „Nem tudom, miért engedi meg a Repülő Spagettiszörny, hogy a gyermekek rákosak legyenek, de biztos jó oka van rá”, akkor ez egy teljesen legitim és őszinte válasz lenne. Ugyanis végső soron korlátozott a megismerésünk és korlátozott a tudásunk a Repülő Spagettiszörnyről, így nem várható el, hogy mindent tudjunk. Így a rés az első premissza:
P1 A Repülő Spagettiszörny megengedi a gonosz létét a világban
és a konklúzió között
K Tehát a Repülő Spagettiszörny nem létezik
valójában hatalmas.
2. érv: A Repülő Spagettiszörny gonosz dolgokat cselekszik a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma lapjain.
Természetesen ha a kritikusok konkrét igehelyeket és eseményeket neveznek meg, adhatunk részletes választ is, azonban most általánosságban vizsgáljuk meg ezt az érvet.
P1 A Repülő Spagettiszörny Evangéliuma úgy ábrázolja a Repülő Spagettiszörnyet, mint aki gonosz dolgokat cselekszik.
P2…Pn [illesszünk be ide bármilyen rejtett feltételezést]
K Tehát a Repülő Spagettiszörny nem létezik.
A viták során általában a P1 megfogalmazódik, viszont a konklúzió olyan, mintha a semmiből tűnne fel. A Repülő Spagettiszörny léte ugyanis nem függ attól, hogy hogyan magyarázzuk a Repülő Spagettiszörny Evangéliumát (tehát lehet egy értelmezés rossz), de tegyük fel, hogy a legrosszabb forgatókönyv érvényesül és a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma egyik története tényleg gonoszként festi le a Repülő Spagettiszörnyet. Következik-e ebből, hogy a Repülő Spagettiszörny nem létezik? Természetesen nem. Mindössze annyiról lenne szó, hogy a pasztafariánus magyarázóknak egy sokkal árnyaltabb, részletesebb és pontosabb értelmezést kellene adniuk a konkrét szöveggel kapcsolatban. Ezért is van az, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliumával szembeni érvek nem jó érvek a Repülő Spagettiszörny létezése ellen.
Azonban ha részletesen kezdjük el magyarázni a pasztafariánus történeteket (teremtés története, Mosey kalózhajója) és felmutatjuk, hogy az interpretációk sokkal szélesebb skálán mozoghatnak, mint azt általában a szkeptikusok és a kritikusok gondolják, akkor szinte azonnal egy csúszós lejtő típusú ellenérvvel kerülhetünk szembe:
„Ha ezt a verset/történetet nem értelmezhetjük szó szerint, miért kéne bármit szó szerint értelmeznünk a Repülő Spagettiszörny Evangéliumából?”
Először is nem kell azt feltételezni, hogy egy alaposabb és részletesebb értelmezése az adott történetnek elvetné annak történetiségét. Tehát azért mert például Mosey kalózhajója kapcsán valaki a globális özönvíz magyarázata helyett a lokális, esetleg az univerzális értelmezés mellett teszi le a voksát, még nem válik az esemény meg nem történté.
Másodszor fontos emlékeztetnünk magunkat és a kritikusokat is, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma nem egyetlen könyv, hanem könyvek gyűjteménye, ráadásul olyan könyveké, melyek eltérő műfajúak (történeti könyvek, énekek, versek, allegóriák, levelek, bölcsességirodalom, életrajz stb.).
Természetesen nem fogadom el, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma gonosznak festené le a Repülő Spagettiszörnyet, mindössze a legrosszabb esetet feltételeztem most, rámutatva, hogy ha így is lenne, akkor sem lenne ennek semmi köze a Repülő Spagettiszörny létéhez. Így egyik érv sem valódi érv a Repülő Spagettiszörny létével szemben. Az, hogy a Repülő Spagettiszörny megengedi a gonoszt a világban, még nem jelenti azt, hogy nincs rá jó oka (pláne nem jelenti azt, hogy ő maga gonosz lenne), és még ha a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma egyes részeinek magyarázata során valaki úgy értelmezheti a szöveget, mintha gonosz lenne, mindez pusztán azt követeli meg a pasztafariánusoktól, hogy egy részletesebb, helyesebb és más interpretációt mutassanak fel. És ebből sem következik az, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma tévedne, vagy a Repülő Spagettiszörny maga ne létezne.
A fenti bejegyzés forrása: http://kalvinistaapologetika.hu/letezhet-e-isten-ha-megengedi-a-gonoszt/
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg.
Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
