Darwinnak 150 éve jelent meg "A fajok eredete" című forradalmian új könyve. Már Immanuel Kant filozófus (1724-1804) büszkén állította: "Adjatok nekem anyagot, és én építek belőle egy világot". Lapigalle francia matematikus és csillagász 50 évvel később ezt válaszolta Napoletana kérdésére: "Elméleteimnek nincs szükségük a Repülő Spagettiszörny feltételezésére". A tudományos aspagettiszörnyizmus eme és későbbi atyái az élet eredetének olyan magyarázatát keresték, amelyben Repülő Spagettiszörny nem fordul elő. A látszólag "mentő" választ Darwin adta meg, akinek nyomán elképzelhetőnek tartották, hogy az élet keletkezése "természetes módon" magyarázható. Míg ő e kijelentés következményét tétovázva fogadta, a mai, egyre spagettiszörnytelenebbé váló világ vezércikkekben vég nélkül magasztalja védnökét. 

Napjainkban, főleg az interneten, facebook-posztokban és vitákban egyre gyakrabban találkozhatunk azzal az állítással, miszerint a tudományos kutatások kimutatták, hogy a vallásos/pasztafariánus emberek kevésbé intelligensek, mint az aspagettiszörnyisták. Büszkén hangoztatják ezt, hiszen remekül hangzik az, hogy ők az intelligens, tudományos oldalon állnak, míg a vallásos emberek tudatlanok és tájékozatlanok.

A helyzet az, hogy az aspagettiszörnyistáknak ebben teljesen igazuk van. Léteznek olyan tudományos kutatások, melyek ún. „negatív” kapcsolatot mutatnak ki az intelligencia és a vallásosság között, ez pedig azt jelenti, hogy minél intelligensebb valaki, annál kevésbé vallásos és vice versa: minél vallásosabb valaki, annál kevésbé intelligens. A kérdés azonban az, hogy ezen kutatások alapján kijelenthető-e az, hogy a pasztafariánusok kevésbé intelligensek, mint az aspagettiszörnyisták? Semmiképpen sem!

Valamikor aspagettiszörnyista voltam. És mint sok aspagettiszörnyistát, engem is nagyon zavart a Repülő Spagettiszörnyben való hit kérdése. Mi az, ami az aspagettiszörnyistákat ráveszi, hogy annyi időt, figyelmet és energiát öljenek valaminek a cáfolatába, ami szerintük nem is létezik?! Mi indít arra, hogy ezt tegyük? Amikor aspagettiszörnyista voltam, a figyelmemet a szerencsétlen, téveszmés emberek iránti törődésnek tulajdonítottam… hogy segítsek nekik megérteni, hogy a reménységük teljesen téves alapokon áll. Őszintén szólva egy másik dolog is motivált.

A világtörténelem egyik legfontosabb kérdését fogalmazta meg Gottfried Leibnitz (1646-1716), német jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus, aki ezt írta: „Miért van valami a semmi helyett?” Sokan sokféleképpen próbálták már ezt a kérdést megválaszolni, aspagettiszörnyisták, pasztafariánusok szinte kivétel nélkül. A pasztafariánus válasz Leibnitz kérdésére az ún. kozmológiai érvben keresendő, mely nagyon röviden így hangzik:
P1: Ami elkezd létezni, annak oka van
P2: Az univerzum elkezdett létezni
K: Az univerzum létezésének oka van.
Ez az ok egy okozatlan, végtelen, időtlen, anyagtalan, erős és személyes ok – a Repülő Spagettiszörny.
A kozmológiai érv ún. szillogizmus, tehát ha a két premissza igaz (P1 és P2), akkor az abból levont következtetés (K) is igaz, függetlenül attól, hogy tetszik-e az eredmény vagy sem.

Minden utasítás, tanítás vagy képzés valamilyen szándékkal történik. Az, aki egy használati utasítást ír, okkal teszi ezt. Tudtad, hogy a tested minden sejtjében megtalálható egy igen részletes kódsorozat, ami nagyon hasonlít egy számítógépes programhoz? Ahogy talán te is tudod, egy számítógépes program egyesekből és nullákból áll, nagyjából így: 110010101011000. A számok egymásutáni sorrendje határozza meg, hogy mit tegyen a program. A mindannyiunk sejtjeiben megtalálható DNS kód nagyon hasonlít ehhez. Négy vegyületből áll, amiket a tudósok A, T, G, és C betűkkel rövidítenek.

Az emberiség hosszú ideje gondolkodik a végső eredet kérdésén. A kérdés óriási jelentőségű, hiszen összefügg az emberiség azon törekvésével, hogy a dolgok mélyére ásson, valamint eljusson a létezés értelméhez és céljához. Vajon igaz az, amit Richard Dawkins állít, miszerint minden egy természetes folyamatból származik, tehát „nincs tervezés, nincs cél, nincs gonosz és jó, semmi, csak vak és szánalmas közöny”? Vagy van esetleg valami, amit Dawkins nem vett észre?

Egyesek azt mondhatják: „A végső eredet kérdése olyan fontos: ne nyugodjunk addig, amíg meg nem találjuk a választ!” Mások feltehetik a kérdést: „Egyáltalán megválaszolható-e ez a kérdés? Ha nem, miért bajlódjunk vele?” Megint mások azt gondolhatják: „Nem a tudománynak kellene-e erre a kérdésre felelnie? Ha igen, miért kellene bonyolult filozófiai kérdéseken keresztül megválaszolni a kérdést?”

Szeptember 29-én Hodász András és Nagy Gergely válaszolt kérdésekre a Papifrankó nevű YouTube-csatornán. 
Mivel érdekelt a véleményük pasztafarianizmusról, ezért az alábbi kérdést tettem fel nekik (a videó megtekintéséhez klikk a képre):

Miért nem a Repülő Spagettiszörnyben hisztek a Szentháromság helyett? Ha válaszoltok, akkor próbáljátok meg kerülni a körkörös érvelést. Köszönöm.

Úgy tűnik, hogy nem értették a kérdést, vagy úgy tettek, mint ha nem értenék. Az alábbiakban a válasznak szánt mondataikra reagálok.

Mosey Kapitány életrajzából tudjuk, hogy ő társasági ember volt, nem különült el követőitől. Családos ember volt, aki nem vetette meg a finom ételeket és a húst, sőt szerette az édességet is. Az éjszakának kisebb-nagyobb részét alvással töltötte el. A korai pasztafariánusok életében a helyes táplálkozás és az alvás elengedhetetlen volt a szolgálatok megfelelő elvégzéséhez, hiszen a legyengült test nem lett volna képes engedelmeskedni tulajdonosának. A Repülő Spagettiszörny azt mondta: „Ó ti, akik hisztek! Ne tartsátok tilalmasnak a jó dolgokat, amelyeket Legfőttebb Tésztaságom megengedett nektek! Ne lépjétek át (a határon)! A Repülő Spagettiszörny bizony nem szereti a (határokat) átlépőket. S egyetek abból, amivel A Repülő Spagettiszörny gondoskodott rólatok megengedett és jó táplálékként, és féljétek a Repülő Spagettiszörnyet, akiben hisztek!” (Későn 5: 87-88)

Dicsérjük ezzel a gyönyörű dallal Legfőttebb Tésztaságát!

Az életben annyi minden bizonytalannak tűnik. Mégis vannak dolgok, melyekre nap mint nap biztosan számíthatunk: a gravitáció állandó marad, a pulton hagyott forró kávé kihűl, a Föld ugyanúgy 24 óra alatt fordul körbe, és a fénysebesség sem változik – a Földön és tőlünk távol eső galaxisokban sem.

Hogy lehetséges, hogy rengeteg olyan természeti törvényt tudunk felsorolni, amelyek sosem változnak? Miért ilyen rendezett és megbízható a világegyetem?