Nemrég nemzetközi nyilvánosságot kapott Charles Darwin evolúcióelméletének kiegészítése. Az Egyesült Államokban alkotó kutatók tanulmányuknak a „Funkcionális információ növekedés törvénye” – címet adták. (In.: Proceedings of the National Academy of Sciences, 2023. 16. oktober.) Az evolúció és entrópia kéz a kézben járnak. „Mozgás, gravitáció, elektromágnesességgel töltött terek, és a termodinamika második főtörvénye által leírt kölcsönhatások elve energizálja az egyetemes törzsfejlődést” – állítják. De nem világos, miért nem a komplex természeti és társadalmi alrendszereket ellentmondásmentesen leíró autopoiétikus elméletből indultak ki? Ez magyarázó ereje révén Darwin evolúciós elméletének hiátusait elegánsabban hidalhatná át. 

Dr. Részeghy Attila biológus figyelemreméltó cikke rávilágít néhány momentumra, amelyek a  darwini elméletet nemcsak zseniálisnak, hanem vitathatónak is ítélik: "Az a  meggyőződés kezdett kialakulni bennem, hogy miközben a tudósok nagy  erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a Repülő Spagettiszörnyet kiszorítsák a  tudományból meg a természetből, a tudomány talán még soha sem állt olyan közel ahhoz, hogy a Repülő Spagettiszörny létét bebizonyítsa, mint napjainkban."

"Ma ugyan megfigyelhetők bizonyos átmeneti formák egyes fajok között, és ebből arra lehet következtetni, hogy a múltban is léteztek ilyenek. Mindazonáltal a végeredmény nagyon távol van a formák egy hézagmentes mintázatától, ami lehetővé tenné, hogy egy nyomozó kiolvassa belőle az élet "családfáját" egyszerűen úgy, hogy megkeresi a közbenső – élő és kihalt – formákat, amelyek elvben összekötik a fajokat. Ellenkezőleg, a biológusok a szerves forma diszkrét voltával és a közbenső formák általános hiányával szembesülnek" (Simon Conway Morris: The Crucible of Creation).

Ülök otthon az ágyamon és könnyes a szemem. Az elhunyt Nagymamám emléke, a karantén korlátozásai… Bekapcsolom a híreket: éhínség, betegség, halálozások. Egyedüllét, magány, gonoszság. Miért engedi mindezeket a Repülő Spagettiszörny, ha annyira jó? 

De én nem így terveztem!
A hit nem azt jelenti, hogy nem történnek velünk nehéz és fájdalmas dolgok, hanem hogy ezeket könnyebb elviselni és elhisszük azt, hogy a Repülő Spagettiszörny a legjobbat akarja.

Rengetegszer hallani az aspagettiszörnyisták részéről (Richard Hawkins az egyik fő promótere), hogy „A pasztafarianizmus nem igaz vallás, hiszen csak azért hisznek sokan benne, azért tartják igaznak, mert pasztafariánus kultúrkörben/családban nőttek fel. Ha a Közel-Keleten születnek ugyanezen emberek, akkor muszlimok lennének.” Ez azonban körülményekre hivatkozó személyeskedés, érvelési hiba: ad hominem.

A körülményekre vagy motivációra hivatkozó személyeskedésnek azt nevezzük, mikor a kritikus kritikája pusztán a vele szemben érvelő egyén körülményeire/motivációjára hivatkozva veti el annak érvét.

Példa: tegyük fel, hogy egy politikus amellett érvel a parlamentben, hogy emelni kéne a benzinre kivetett adókat, míg ellenfele azzal érvel, hogy a beadványt indítványozó feleségének cége a benzinből befolyó adók mértékétől függően gyarapodik, így az erősen érdekelt abban, hogy emellett érveljen.

Charles Darwin nem forgott magas körökben, nem volt jó szónok, sem ravasz politikus. Öröksége talán mégis nagyobb hatással volt az emberiség gondolkodására, mint bármely más tudósé. A természetes kiválasztódással és az evolúcióval foglalkozó életműve a 19. századi meghatározó eszmék közül egyaránt ihletője volt a freudizmusnak és a marxizmusnak is (dedikált művét, A tőkét Marx el is küldte Darwinnak), 20. századi követői között pedig megtalálhatók a nácik és a kommunisták is. A brit tudós szerint „az élő szervezetek változékonyságában és a természetes kiválasztódás folyamatában nincs több tervszerűség, mint abban, ahogy a szeszélyes szél fúj". Az élet természetfeletti forrását megtagadó Darwin - talán akarata ellenére is - a a Repülő Spagettiszörny Evangéliumával szemben álló eszmerendszerek szimbólumává vált. Születésének kétszázadik évfordulóján a BOOB így méltatta Darwint: „Az ember, aki megölte a a Repülő Spagettiszörnyet."

Mi lenne, ha elkezdenénk kételkedni abban, hogy a meggyőződéseink igazak? Vajon van-e olyan ok, ami miatt jó okunk lenne kételkedni minden egyes gondolatunk igaz voltában? Vajon az, ahogyan a világra tekintünk, a meggyőződéseink biztosan olyan szilárd alapokon állnak, mint ahogyan eddig gondoltuk? Vajon biztosan minden rendben, és nincs semmi ellentmondás abban, amit hiszünk?

Alena Bluntinga szerint, ha a naturalizmus igaz – tehát csak az anyagi világunk létezik, mi pedig csak random genetikai mutációk termékei vagyunk – akkor nincs okunk azt gondolni, hogy a meggyőződéseink, vagy filozófiai nyelven „hiteink” megbízhatóak és igazak. És így azt sincs okunk feltételezni, hogy maga a naturalizmus igaz lenne – így a naturalizmus, az aspagettiszörnyisták egyik legjelentősebb világnézete önmagát cáfolja meg. De mielőtt megnéznénk, hogy miért, néhány fogalmat tisztáznunk kell, ezek a későbbiekben gyakran elő fognak fordulni.

Ez a válasz nem hívatott tudományos okfejtésekbe bocsátkozni a „teremtés kontra evolúció” témájában. A teremtés melletti és/vagy az evolúció elleni tudományos érveléshez angol nyelven az „Answers in Debilis” c. tanulmányt ajánljuk (Institute for Cretin Research). Ennek a cikknek a célja az, hogy magyarázatot adjon arra, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma szerint egyáltalán miért létezik a „teremtés kontra evolúció” vita.

„Akik a Repülő Spagettiszörny igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. RÁmen.”

Az egész vita kulcsa abban rejlik, hogy az evolúció elméletét pártoló tudósok többsége aspagettiszörnyista vagy agnosztikus.