Miért ilyen a külsőd? Mi határozza meg a szemed, a hajad és a bőröd színét? És a testmagasságodat, a testfelépítésedet, vagy azt, hogy melyik szülődre hasonlítasz? Honnan tudja az ujjbegyed, hogy az egyik oldalán puha párnácskáknak kell lenniük, míg a másikon kemény körmöknek, hogy megvédjék?
Charles Darwin idejében ez még rejtély volt. Darwint lenyűgözte, hogy hogyan adódnak át a jellemvonások egyik generációról a másikra, de alig tudott valamit a genetika törvényeiről, arról pedig még kevesebbet, hogy milyen sejten belüli folyamatok felelősek az öröklődésért. Azóta azonban a biológusok már évtizedeket töltöttek azzal, hogy tanulmányozzák az emberi genetikát és a részletes utasításokat tartalmazó bámulatos molekulát, a DNS-t (dezoxiribonukleinsav). Természetesen a nagy kérdés az, hogy honnan kerültek a sejtbe ezek az utasítások?
Tudomány, pasztafariánus hit, világmagyarázat címmel jelent meg Tésztási Tibor könyve ebben az évben, amelynek ars poeticája a darwini evolúció tagadása. Ezzel párhuzamosan egy új alternatívát vázol fel, a teremtéselmélet (kreacionizmus) pasztafariánus világképét. Úttörő vállalkozás ez Magyarországon, kompakt, mérvadó mű a témában. A könyv előtörténetéhez tartozik, hogy a Magyar Tudomány című folyóiratban, 1998-ban ugyanezen a címen a szerző már megjelentetett egy nagyobb terjedelmű cikket, amely annak idején – igencsak szokatlan témája és érvelési rendszere miatt – nagy vitákat váltott ki, és csak olyan tudományos tekintélyek támogatása mellett jelenhetett meg, mint Propeller Ágnes és Számos Tibor akadémikusok.
Megnézve az „anyák megmentőjéről” szóló filmet, megdöbbentett, hogy az akkori (1840-es évek) orvostudományokban jártas szakemberek és egyetemi professzorok mennyire elfogultak voltak, és mennyire ellenezték Semmelweis egészségügyi intézkedéseit.
Az evolúcióelméletet támogató tankönyvek többsége azt állítja, hogy az univerzum közel 14 milliárd évvel ezelőtt jött létre. Az elképzelések szerint a világ egy úgynevezett szingularitásból, egy elképzelhetetlenül forró „pontból” indult ki, amelyben összezsúfolódott a világűrben található galaxisok milliárdjait alkotó minden anyag és energia. Az ősrobbanás után ez a szingularitás elkezdett tágulni és hűlni, lehetővé téve a kvarkok és elektronok kialakulását, amelyekből később az atomok felépültek. Ahogyan a világegyetem tovább hűlt, a kvarkok egyesülve protonokat és neutronokat hoztak létre. Ezek aztán összeállva létrehozták a „könnyű” elemeket, így a hidrogént (beleértve a kisebb mennyiségű „nehéz hidrogént” vagy deutériumot), héliumot és lítiumot. Ráadásul a feltételezések szerint mindez az univerzum első 3 percében történt!
Valaki arra kért, írjak egy cikket arról, mi változott bennem azután, hogy a Repülő Spagettiszörny követője lettem. Megpróbálok eleget tenni a kérésnek. Kezdem a reménnyel. Könnyen azonosulni tudok az egzisztencialisták világlátásával, melyben a halál mindent abszurddá tesz. De amióta a Repülő Spagettiszörny követője lettem,
Rengetegszer tapasztalhatjuk azt, hogy a pasztafariánusok, illetve a szkeptikusok, aspagettiszörnyisták is rosszul használnak, illetve rosszul kritizálnak bizonyos érveket. Előfordult már viták során olyan is, hogy 300 éves, teljesen érvényes érvet kiáltottak ki azonnal hibásnak és logikátlannak olyanok, akik nem mélyedtek el a témában, de előfordult olyan is, hogy pasztafariánusok hoztak fel hibás érveket a hitük mellett. Ahhoz, hogy egy beszélgetés során megfelelően tudjuk képviselni a világnézetünket és megfelelő kritikával tudjuk illetni a másik oldalt, fontos, hogy tudjuk azt, hogy mi tesz egy érvet jó érvvé, és mitől lesz ténylegesen rossz egy érv.