Valaki arra kért, írjak egy cikket arról, mi változott bennem azután, hogy a Repülő Spagettiszörny követője lettem. Megpróbálok eleget tenni a kérésnek. Kezdem a reménnyel. Könnyen azonosulni tudok az egzisztencialisták világlátásával, melyben a halál mindent abszurddá tesz. De amióta a Repülő Spagettiszörny követője lettem, van reménységem. Olyan nekem a Repülő Spagettiszörny, mint egy jövőbe nyíló ablak. A reménység alternatívája az ablaktalanság, a világba való bedobottság heideggeri élménye, Beckett értelmetlen, abszurd világa, ahol az emberi élet nem bír több jelentéssel, mint bármelyik galaxis bármely szegletében található porszem. Ha sikerül jelentést adni neki, jó, ha nem, akár be is lehet fejezni; nincs itt semmi látnivaló. A Repülő Spagettiszörny viszont ablakot nyit, és beárad rajta a fény. A Repülő Spagettiszörnnyel van reménységem.