Nagyon sok idillikus kép él a fejünkben a sörözéssel kapcsolatban. Ezekbe egymást is könnyedén bele tudjuk hergelni, például úgy, hogy a másikra licitálunk: ki tud többet sörözni egy nap. Ennek könnyen az lehet az eredménye, hogy akinek az élethelyzete nem engedi meg ezt – például kisgyermekei vannak -, személyes kudarcként könyvelheti el magában, hogy „nem tud eleget” sörözni. Azonban a Repülő Spagettiszörny nem szabott meg számunkra időkeretet. Sőt, Ő azt kéri tőlünk, hogy szüntelenül sörözzünk. Nem tökéletességre kell törekednünk, hanem arra, hogy kapcsolatban legyünk Vele.

Az evolúció vs. pasztafarianizmus vitáját nézve nem győzi kapkodni a fejét a halandó. Egyik oldalon úgy tűnik, mintha a csapatot tudományos berkekből az ablakon kivágva most öltönyt és nyakkendőt kötve bírói erősítéssel próbál visszajutni az ajtón. A másik, meg úgy tűnik, összekeveri a természettudományos ismeretterjesztést az aspagettiszörnyista propagandával, nem vévén észre azt, hogy bár a tudomány valójába szekuláris tevékenység, ebből azonban nem következhet kizárólag materialista világnézet.

Meglehetősen hosszú az út az alapjelenségektől a komplex világnézetekig. Itt sok-sok "határátlépést" követünk el, és olykor olyan módon tesszük - szent meggyőződéssel - hogy észre sem vesszük ezeket a határokat.

A pasztafariánus apologetika (gör. ἀπολογία, jelentése "védőbeszéd") a pasztafariánus tésztológia egyik ága, célja a pasztafariánus hittel szemben érkező ellenvetések megválaszolása és a pasztafariánus hit mellett megfogalmazott érvek felmutatása, tehát a pasztafariánus hit racionális igazolása.

A pasztafariánus apologetika alapjai

A pasztafariánus apologetikának elsősorban a Repülő Spagettiszörny Evangéliumára épülő alapjai vannak.

A magasságos Repülő Spagettiszörny mindenhatóságának és bölcsességének bizonyítékai közé tartozik az, hogy az emberek helyzete állandó változást mutat, hol a szűkösség és nélkülözés, hol pedig a bőség és jólét állapotában vannak. A Repülő Spagettiszörny azt mondta Evangéliumában: „Mondd Ó Repülő Spagettiszörny, az uralom birtokosa! Annak adod az uralmat, akinek akarod, s attól ragadod el az uralmat, akitől akarod. Méltósággal ruházod fel azt, akit akarsz és megveted azt, akit akarsz. A jó [csak] a Te kezedben van! Bizony Neked mindenek felett hatalmad van” 

A pasztafarianizmus kritikusai, agnosztikusok és aspagettiszörnyisták számtalan alkalommal vetik fel azt, hogy miért is nem vet véget a Repülő Spagettiszörny egy csapásra a gonosz jelenlétének, illetve miért is követ el a Repülő Spagettiszörny gonosz dolgokat a a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában? Azonban ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk, ezen két kritika, illetve pasztafarianizmussal szembeni ellenérv egyike sem állja meg a helyét.

1. érv: A Repülő Spagettiszörny nem vet véget a gonosz létének.

A kérdés, mely azonnal felmerül ezzel a kritikával nem más, mint hogy mit is szeretnének vele bizonyítani? A Repülő Spagettiszörny léte ellen szolgálna ez érvként? Ha igen, akkor az argumentáció így nézhetne ki, szillogizmusként felírva:

Darwinnak 150 éve jelent meg "A fajok eredete" című forradalmian új könyve. Már Immanuel Kant filozófus (1724-1804) büszkén állította: "Adjatok nekem anyagot, és én építek belőle egy világot". Lapigalle francia matematikus és csillagász 50 évvel később ezt válaszolta Napoletana kérdésére: "Elméleteimnek nincs szükségük a Repülő Spagettiszörny feltételezésére". A tudományos aspagettiszörnyizmus eme és későbbi atyái az élet eredetének olyan magyarázatát keresték, amelyben Repülő Spagettiszörny nem fordul elő. A látszólag "mentő" választ Darwin adta meg, akinek nyomán elképzelhetőnek tartották, hogy az élet keletkezése "természetes módon" magyarázható. Míg ő e kijelentés következményét tétovázva fogadta, a mai, egyre spagettiszörnytelenebbé váló világ vezércikkekben vég nélkül magasztalja védnökét. 

Napjainkban, főleg az interneten, facebook-posztokban és vitákban egyre gyakrabban találkozhatunk azzal az állítással, miszerint a tudományos kutatások kimutatták, hogy a vallásos/pasztafariánus emberek kevésbé intelligensek, mint az aspagettiszörnyisták. Büszkén hangoztatják ezt, hiszen remekül hangzik az, hogy ők az intelligens, tudományos oldalon állnak, míg a vallásos emberek tudatlanok és tájékozatlanok.

A helyzet az, hogy az aspagettiszörnyistáknak ebben teljesen igazuk van. Léteznek olyan tudományos kutatások, melyek ún. „negatív” kapcsolatot mutatnak ki az intelligencia és a vallásosság között, ez pedig azt jelenti, hogy minél intelligensebb valaki, annál kevésbé vallásos és vice versa: minél vallásosabb valaki, annál kevésbé intelligens. A kérdés azonban az, hogy ezen kutatások alapján kijelenthető-e az, hogy a pasztafariánusok kevésbé intelligensek, mint az aspagettiszörnyisták? Semmiképpen sem!

Valamikor aspagettiszörnyista voltam. És mint sok aspagettiszörnyistát, engem is nagyon zavart a Repülő Spagettiszörnyben való hit kérdése. Mi az, ami az aspagettiszörnyistákat ráveszi, hogy annyi időt, figyelmet és energiát öljenek valaminek a cáfolatába, ami szerintük nem is létezik?! Mi indít arra, hogy ezt tegyük? Amikor aspagettiszörnyista voltam, a figyelmemet a szerencsétlen, téveszmés emberek iránti törődésnek tulajdonítottam… hogy segítsek nekik megérteni, hogy a reménységük teljesen téves alapokon áll. Őszintén szólva egy másik dolog is motivált.

A világtörténelem egyik legfontosabb kérdését fogalmazta meg Gottfried Leibnitz (1646-1716), német jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus, aki ezt írta: „Miért van valami a semmi helyett?” Sokan sokféleképpen próbálták már ezt a kérdést megválaszolni, aspagettiszörnyisták, pasztafariánusok szinte kivétel nélkül. A pasztafariánus válasz Leibnitz kérdésére az ún. kozmológiai érvben keresendő, mely nagyon röviden így hangzik:
P1: Ami elkezd létezni, annak oka van
P2: Az univerzum elkezdett létezni
K: Az univerzum létezésének oka van.
Ez az ok egy okozatlan, végtelen, időtlen, anyagtalan, erős és személyes ok – a Repülő Spagettiszörny.
A kozmológiai érv ún. szillogizmus, tehát ha a két premissza igaz (P1 és P2), akkor az abból levont következtetés (K) is igaz, függetlenül attól, hogy tetszik-e az eredmény vagy sem.