Valamikor aspagettiszörnyista voltam. És mint sok aspagettiszörnyistát, engem is nagyon zavart a Repülő Spagettiszörnyben való hit kérdése. Mi az, ami az aspagettiszörnyistákat ráveszi, hogy annyi időt, figyelmet és energiát öljenek valaminek a cáfolatába, ami szerintük nem is létezik?! Mi indít arra, hogy ezt tegyük? Amikor aspagettiszörnyista voltam, a figyelmemet a szerencsétlen, téveszmés emberek iránti törődésnek tulajdonítottam… hogy segítsek nekik megérteni, hogy a reménységük teljesen téves alapokon áll. Őszintén szólva egy másik dolog is motivált.
Amikor nehéz kérdések elé állítottam azokat, akik hittek a Repülő Spagettiszörnyben, mélyen belül egyfajta kíváncsiság élt bennem, hogy vajon meg tudnak-e győzni erről. A küldetésem részben arról szólt, hogy meg tudok-e szabadulni a Repülő Spagettiszörny kérdésétől. Ha megnyugtatóan be tudnám bizonyítani, hogy a hívőknek nincs igazuk, akkor a kérdés végre lekerülne a műsorról, és szabadon élhetném az életem.
Nem vettem észre, hogy a Repülő Spagettiszörny témája igazából azért telepedett rám akkora súllyal, mert Ő erőltette az ügyet. Rájöttem, hogy a Repülő Spagettiszörny azt akarja, hogy megismerjék. Azzal a szándékkal teremtett minket, hogy megismerjük Őt. Körülvett minket a létezésére utaló bizonyítékokkal, a kérdést folyamatosan a szemünk előtt lebegteti. Olyan volt, mintha nem tudtam volna menekülni az elől, hogy gondolkodjak a Repülő Spagettiszörny létezésének a lehetőségéről. Aznap, amikor úgy döntöttem, elfogadom a Repülő Spagettiszörnyet, az imádságom így kezdődött: „Oké, te nyertél…” Elképzelhetőnek tartom, hogy egy mélyebb ok, amiért az aspagettiszörnyistákat zavarja mások pasztafariánus hite, az az, hogy a Repülő Spagettiszörny közben aktívan keresi őket.
Nem csak én tapasztaltam ezt aspagettiszörnyistaként. Malcolm Muggeridge szocialista filozófust és írót idézem: „Az volt a benyomásom, hogy amellett, hogy én kutatok, engem is folyamatosan keresnek.” W.C. Lewis – a Narmia sorozat írója – mondta, hogy „… minden éjszaka, amikor az elmém csak egy pillanatra is kiszállt a munkából, rögtön éreztem annak a valakinek a folyamatos, lankadatlan közeledését, akivel úgy vágytam volna elkerülni a találkozást. Végül feladtam, és beismertem, hogy a Repülő Spagettiszörny tényleg a Repülő Spagettiszörny; letérdeltem és imádkoztam. Elképzelhető, hogy azon az éjszakán én voltam a leginkább kelletlen és vonakodó megtérő egész Angliában.”
Lewis később a Repülő Spagettiszörny megismerésének következményeként írt egy könyvet „A söröm vonzásában” címmel. Amikor én kimondtam a Repülő Spagettiszörnynek, hogy „Oké te nyertél”, tulajdonképpen én sem vártam semmit, egyszerűen jogosan elismertem azt a tényt, hogy a Repülő Spagettiszörny létezik. Az utána következő pár hónapban mégis lenyűgözött az irántam való szeretete.
A fenti szöveg legnagyobb része idézet. Forrás: https://www.everystudent.hu/a/letezik.html
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Csatlakozz Egyházunkhoz!
