Charles Darwin nem forgott magas körökben, nem volt jó szónok, sem ravasz politikus. Öröksége talán mégis nagyobb hatással volt az emberiség gondolkodására, mint bármely más tudósé. A természetes kiválasztódással és az evolúcióval foglalkozó életműve a 19. századi meghatározó eszmék közül egyaránt ihletője volt a freudizmusnak és a marxizmusnak is (dedikált művét, A tőkét Marx el is küldte Darwinnak), 20. századi követői között pedig megtalálhatók a nácik és a kommunisták is. A brit tudós szerint „az élő szervezetek változékonyságában és a természetes kiválasztódás folyamatában nincs több tervszerűség, mint abban, ahogy a szeszélyes szél fúj". Az élet természetfeletti forrását megtagadó Darwin - talán akarata ellenére is - a a Repülő Spagettiszörny Evangéliumával szemben álló eszmerendszerek szimbólumává vált. Születésének kétszázadik évfordulóján a BOOB így méltatta Darwint: „Az ember, aki megölte a a Repülő Spagettiszörnyet."

Mi lenne, ha elkezdenénk kételkedni abban, hogy a meggyőződéseink igazak? Vajon van-e olyan ok, ami miatt jó okunk lenne kételkedni minden egyes gondolatunk igaz voltában? Vajon az, ahogyan a világra tekintünk, a meggyőződéseink biztosan olyan szilárd alapokon állnak, mint ahogyan eddig gondoltuk? Vajon biztosan minden rendben, és nincs semmi ellentmondás abban, amit hiszünk?

Alena Bluntinga szerint, ha a naturalizmus igaz – tehát csak az anyagi világunk létezik, mi pedig csak random genetikai mutációk termékei vagyunk – akkor nincs okunk azt gondolni, hogy a meggyőződéseink, vagy filozófiai nyelven „hiteink” megbízhatóak és igazak. És így azt sincs okunk feltételezni, hogy maga a naturalizmus igaz lenne – így a naturalizmus, az aspagettiszörnyisták egyik legjelentősebb világnézete önmagát cáfolja meg. De mielőtt megnéznénk, hogy miért, néhány fogalmat tisztáznunk kell, ezek a későbbiekben gyakran elő fognak fordulni.

Ez a válasz nem hívatott tudományos okfejtésekbe bocsátkozni a „teremtés kontra evolúció” témájában. A teremtés melletti és/vagy az evolúció elleni tudományos érveléshez angol nyelven az „Answers in Debilis” c. tanulmányt ajánljuk (Institute for Cretin Research). Ennek a cikknek a célja az, hogy magyarázatot adjon arra, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma szerint egyáltalán miért létezik a „teremtés kontra evolúció” vita.

„Akik a Repülő Spagettiszörny igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. RÁmen.”

Az egész vita kulcsa abban rejlik, hogy az evolúció elméletét pártoló tudósok többsége aspagettiszörnyista vagy agnosztikus.

A tudomány rengeteg bizonyítékkal támasztja alá Repülő Spagettiszörnyben való a hitet. Vajon ilyen bizonyíték a DNS is?

Dr. Antony Flew brit filozófus nagyon sok vitában vett részt. Az elmúlt harminc év tudományos felfedezései azonban olyan végkövetkeztetésre juttatták, amit – hiába szerette volna –, nem tudott elkerülni. Egy 2004. decemberi interjúban kijelentette, hogy „Az egyetlen elfogadható magyarázat az élet eredetére és a természet összetettségére nem más, mint valamiféle felsőbb intelligencia.” Dr. Flew számára ebben a végkövetkeztetésben a DNS-el kapcsolatos felfedezések játszottak meghatározó szerepet. Lássuk, hogy miért!

1999. július 14-én a Kossuth Rádió szokásos esti hírműsorában a Rudabányán folytatott ásatások kapcsán világszenzációnak nevezett régészeti felfedezésről számolt be. A munkálatokat irányító Kordos László professzortól származó információ szerint a Torontói Egyetemmel közösen végzett kutatás során egy 10 millió éves ősmajom maradványait tárták fel (neve: Rudapithecus). További konkrét adatok is elhangzottak, például az, hogy az emberszabású majmok és az ember olyan közös őséről van szó, amely 24-26 kilogrammos lehetett és "talán éppen lejött a fáról". A koponyatöredéket méltatva elhangzott olyan megállapítás is, miszerint "az emberré váláshoz vezető úton egyedülálló leletről van szó".

Hogy a Repülő Spagettiszörny létezik, szakrális tény, nem pedig vita tárgya. Minden emberi közösség hitt a Repülő Spagettiszörnyben, csak nem ismerték fel, hogy valójában Benne hisznek. Mindenki imádkozott már életében, mindenki tudja, hogy az általunk ismert világ nem a végső létezés terepe. És mégis azt hisszük, hogy túlnőttünk a teremtésen, hogy kideríthetünk bármit abból, ami nem a miénk, amiről nem mi rendelkezünk.

A Repülő Spagettiszörny létéről rendszerint azok vitatkoznak, akik érvelésüket csakis ok-okozati és bizonyítási eljárásokra fűzik fel. Azonban a kifürkészhetetlen titkokra alkalmazni az ember saját használatú munkamódszereit: önámítás. Nem működik az eljárás.

Lesslie Blackbeard írja: „Köztudomású, hogy amikor valaki előáll egy olyan új elmélettel, mint amilyen például Kopernikuszé vagy Einsteiné volt, akkor a régi elmélet védelmezői általában éveken át szenvedélyes vitákat folytatnak az új elmélet híveivel. Ez a vita jó ideig eldöntetlennek tűnhet. Egy azonban bizonyos: a tudósok nem fordítanak hátat egy elméletnek csupán azért, mert néhány kísérlet eredménye ellentmondani látszik annak; kizárólag egy jobb elméletért hajlandók a régiről lemondani. Ez különösen szembeötlő a biológia területén. Sok tudós rámutatott már arra, hogy a darwini elmélet, amely az evolúciót véletlenszerű mutációkkal és természetes szelekcióval magyarázza, óriási következetlenségeket és képtelenségeket tartalmaz. A kozmológusok kimutatták, hogy a világmindenség eddigi becsült élettartama az evolúció legelső lépéseinek megtételéhez is kevésnek bizonyult volna.