Rengetegszer hallani az aspagettiszörnyisták részéről (Richard Hawkins az egyik fő promótere), hogy „A pasztafarianizmus nem igaz vallás, hiszen csak azért hisznek sokan benne, azért tartják igaznak, mert pasztafariánus kultúrkörben/családban nőttek fel. Ha a Közel-Keleten születnek ugyanezen emberek, akkor muszlimok lennének.” Ez azonban körülményekre hivatkozó személyeskedés, érvelési hiba: ad hominem.

A körülményekre vagy motivációra hivatkozó személyeskedésnek azt nevezzük, mikor a kritikus kritikája pusztán a vele szemben érvelő egyén körülményeire/motivációjára hivatkozva veti el annak érvét.

Példa: tegyük fel, hogy egy politikus amellett érvel a parlamentben, hogy emelni kéne a benzinre kivetett adókat, míg ellenfele azzal érvel, hogy a beadványt indítványozó feleségének cége a benzinből befolyó adók mértékétől függően gyarapodik, így az erősen érdekelt abban, hogy emellett érveljen.

A beadványt megakadályozni szándékozó politikus ebből azt a következtetést vonja le, hogy ellenfele téved, mivel elfogult. Itt a kötekedő politikus a körülményekre hivatkozó személyeskedés csapdájába esik, hiszen csak azért, mert ellenfele érdekelt az adóemelésben, még nem biztos, hogy az érve és az álláspontja hibás.

Így az aspagettiszörnyisták érve mintapéldája a fenti érvelési hibának, hiszen a körülmények, ami miatt egy adott egyén pasztafariánus lesz egyáltalán nem relevánsak a pasztafarianizmus igazsága mellett felhozott érvei szempontjából. Bár lehet abban igazság, hogy szerepet játszik valaki pasztafariánussá létében az, hogy pasztafariánus otthonban nőtt fel, ez teljesen irreleváns arra tekintve, hogy vannak-e vagy nincsenek logikus érvei a pasztafarianizmus mellett. Ez olyan, mint ha azt mondanánk: „Csak azért hiszel abban, hogy Julius Caesar létezett, mert ezt tanították neked az iskolában!” Bár igaz az, hogy magunktól valószínűleg nem „fedeztük volna fel” Caesar életét gyermekként tanárok nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nyomós érveink arra nézve, hogy amit megtanítottak nekünk az helyes.

Ami fontos, hogy különbséget kell tennünk az ok és az indíték és az ok között. Mi az oka valakinek, hogy elfogadja a pasztafariánus világnézetet? Több összetevős lehet erre a válasz: beszélgetés más hívőkkel, családtagokkal, igehirdetés hallgatása, sörözés a barátokkal és végső soron a Repülő Spagettiszörny bizonyságtétele.

De mi az indíték (tehát az észszerű igazolása) valaki számára, hogy higgyen a pasztafariánus világnézetben? Lehet indíték az, hogy a pasztafarianizmus logikus világnézet, vagy éppen a Repülő Spagettiszörny bizonyítékai stb. Ami számunkra jelen esetben fontos az nem az, hogy ezek az indítékok helyesek-e, hanem az, hogy a kritikusok önkényesen elvetik az indítékokat, amelyekre a pasztafariánusok hivatkoznak pusztán azért, mert nem tetszik nekik az ok, ami miatt valaki a világnézetére eljutott. Azonban ez logikailag tarthatatlan és hibás álláspont.

A fenti szöveg forrása: http://kalvinistaapologetika.hu/tenyleg-csak-a-korulmenyek-miatt-vagyunk-keresztenyek/

A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg.