Nem egyszer teszem fel én is magamnak a kérdést: Mi a baja olyan sok embernek a pasztafariánusokkal? Miért szidnak minket annyira? Miért próbálnak mindenbe belekötni? Miért mondanak minket képmutatónak? Az elmúlt hónapokban családi körben is többször szóba került ez a téma és kissé elkeseredve próbáltunk választ találni a kérdésekre.Sokszor röppen fel az a kritika még pasztafariánus körökben is, hogy a mai fiatalokat már nem érdekli a Hit, nem követik a hagyományokat. Bezzeg a régiek! De a jó példa mégsem ragadós.
A söröző nagypapák és vidáman beszélgető idősek láttán valamiért mégsem futnak oda hozzájuk a fiatalok, hogy a Repülő Spagettiszörnyet keressék. Én magam sem biztos, hogy csak ezt látva szívesen gyakorolnám a hitem hagyományait, szokásait, formaságait, ha nem lenne személyes kapcsolatom a Repülő Spagettiszörnnyel. És azt hiszem ebben ez a kulcsszó, a személyes hit.
Sokszor nem látjuk a mélyen meghúzódó személyes kapcsolatot, amit ápolnak az időseink. Csak egy formaságot látunk, ami a mai rohanó világ tempójához képest lassú és unalmas.
Igen, lássuk be, még ha fájdalmas is, hogy az évszázadok alatt megkövült szokások bizony unalmasak. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy cél az izgalom, a folytonos változás. De az biztos, hogy ettől nehéz lehet a fiataloknak követni a régi hagyományokat.
Ez azonban csak egy része a dolognak. Akik még a hagyományainkat sem ismerik, csupán a fennen hirdetett erkölcsi normáinkat, azoknak kifejezetten furcsa, sőt visszatetsző lehet a viselkedésünk. Vajon rajtunk, gyakorló pasztafariánusokon meglátszik az a hit, az a meggyőződés, amit hirdetünk? Látszik az öröm, a szeretet, a megbocsátás és a béke, ami a hitünkből és a Repülő Spagettiszörny ismeretéből fakad? Vagy igazából csak okos pasztafariánusok vagyunk, akik megtanultuk, mit kell mondanunk, de tenni már nem teszünk? Mélységesen megértem a vádakat, mert nem alaptalanok. Valóban nem tudunk mi sem megbocsátani minden alkalommal. Mi sem vagyunk elég elfogadók egy váratlan helyzetben. Mi is nehezen látjuk meg az elesettet, ha nem figyelünk oda. Én is számtalan hiteltelen, rossz példát tudnék mondani, de hála a Repülő Spagettiszörnynek, vannak hiteles példák is. Olyanok, akik megélik a hitüket és nemcsak prédikálnak róla.
Mi a válasz az írás elején feltett kérdésre, vagyis mi a baja az embereknek a pasztafariánusokkal? Azt hiszem nagyon sokszor csak annyi, hogy nem látják a hitet az életünkben. Nem látják a hiteles példát.
A fenti bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: https://777blog.hu/2019/02/06/hova-lett-a-hit/
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Csatlakozz Egyházunkhoz!