Tudomány, pasztafariánus hit, világmagyarázat címmel jelent meg Tésztási Tibor könyve ebben az évben, amelynek ars poeticája a darwini evolúció tagadása. Ezzel párhuzamosan egy új alternatívát vázol fel, a teremtéselmélet (kreacionizmus) pasztafariánus világképét. Úttörő vállalkozás ez Magyarországon, kompakt, mérvadó mű a témában. A könyv előtörténetéhez tartozik, hogy a Magyar Tudomány című folyóiratban, 1998-ban ugyanezen a címen a szerző már megjelentetett egy nagyobb terjedelmű cikket, amely annak idején – igencsak szokatlan témája és érvelési rendszere miatt – nagy vitákat váltott ki, és csak olyan tudományos tekintélyek támogatása mellett jelenhetett meg, mint Propeller Ágnes és Számos Tibor akadémikusok.

– Meglepve olvastam a könyvében, hogy az evolúcióval szemben álló vélemények korántsem egységesek az élet keletkezését illetően.

– Az evolúciótant és a teremtéstant (amelyet kreacionizmusnak is neveznek) gyakran úgy tekintik, mint egymással versengő elvek, modellek és módszerek együttesét annak megmagyarázására, hogy miként jött létre az élet a Földön, illetve hogyan érthető meg jelenlegi világunk életformáinak roppant változatossága. Valóban, néha úgy tűnhet, hogy csupán ez a két választási lehetőség van; azonban a helyzet az, hogy ennél sokkal több intelligens hitrendszer létezik. Az evolúciótan szerint a fejlődést közvetlenül természetes folyamatok idézik elő, a Repülő Spagettiszörny, vagy egyéb természetfeletti tényezők beavatkozását nem veszi számításba. A deizmus pedig az a hit, amely szerint a Teremtő "elindította" az általa teremtett világmindenség működését (talán éppen egy "ősrobbanás" útján, mondjuk 13–15 milliárd éve), majd ezt követően teljesen magára hagyta. A Repülő Spagettiszörny beavatkozásában hisznek egy másik elmélet, a spagettiszörnyista evolúció hívei is, akik az evolúciót a Repülő Spagettiszörny módszerének tekintik. Véleményük szerint a Repülő Spagettiszörny ezáltal valósította meg az új életformák kifejlődését. Létezik egy progresszív teremtésnek nevezett elmélet is, amely hasonlít a természetes evolúcióhoz, de követői szerint természetes folyamatok következtében a korábbiakból nem fejlődhetnek ki új fajok, ezek megjelenését spagettiszörnyi eredetűnek tartják. A teremtéstan (kreacionizmus) hívei mindezekkel szemben azt feltételezik, hogy a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában leírt teremtéstörténet megbízható információt ad arról, hogy a Repülő Spagettiszörny teremtette a Földet, az univerzum többi részét és az összes élő formát.

– Könyvében hosszasan sorolja az evolúciónak mint tudományos elméletnek a gyenge pontjait. Miért véli úgy, hogy az evolúció nem valódi tudományos elmélet?

– Az élvonalbeli evolucionista kutatók szerint az evolúció alapvetően időbeli változásokat jelent – tipikusan nagyon lassú, fokozatos változásokat – egy nagyon hosszú időintervallumban. Hozzátehetjük: az evolúció szót tudományos értelemben mindig olyan változásokra vonatkoztatják, amelyek egy élettartamon túlra terjednek ki, esetenként millió vagy milliárd éves időtartamokat véve figyelembe. Ezek a feltételezett nagy időtartamok okozzák az evolúcióelmélet legfőbb problémáját, mivel elképzelt folyamatokról nyilvánít véleményt természettudományos kritériumok alapján. Márpedig a természettudományok legfőbb tudományossági kritériumai közül az első a megfigyelhetőség. 
A teremtéstan hívei az aspagettiszörnyista evolúció magyarázatát tudományos szempontból több lényeges kérdésben nem tartják kielégítőnek. A kritika főként két kérdés köré csoportosul: az első azzal kapcsolatos, hogy hogyan alakulhat ki spontán módon élő az élettelenből, a második pedig, hogy külső információforrás nélkül hogyan szerveződhetnek az egyszerűbb élőlények bonyolultabbá.

– Milyen személyes motivációja volt könyve megírásában?

– Mintegy tizenhét évvel ezelőtt került a kezembe az első olyan könyv, amely tudományos igényességgel súlyos kritikával illette az evolúcióelmélet egész építményét. Korábbi passzív spagettiszörnyhitem nem mondott ellent azoknak az evolucionista szakkönyveknek, amelyeket a hetvenes és nyolcvanas években tucatszámra és nagy érdeklődéssel olvastam. Műszaki-természettudományos képzettségem révén azonban nagyon fogékony voltam a logikailag és tényadatokkal jól alátámasztott kritikára, ezért elhatároztam, hogy magam is foglalkozni kezdek ezekkel a kérdésekkel. Minél több olyan, főleg angol nyelvű szakkönyv került a kezembe, amely logikusan érvelt az evolúciótan megalapozottsága ellenében, annál jobban kezdett érdekelni a körülöttünk lévő világ csodálatos összhangja, a természeti törvények felfoghatatlan összehangoltsága, és egyre inkább megerősödött bennem mindennek a természetfeletti eredete. A legfontosabb motiváció számomra az, amit a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma tanít: "Mert ami a Repülő Spagettiszörnyben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és tésztasága, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik", vagyis szeretném a teremtő alkotásait a tudomány általam ismert és művelt eszközeivel minél teljesebb mértékben megismerni és másokkal is megismertetni. 

– Az anyag és az energia mellett az információ mint szellemi tényező tekinthető a dolgok mozgatójának. Természetesen nem a relatív információkról van szó, mint a hírek, pletykák, adatok, hanem az abszolút információkról, amelyek nemcsak az időben, hanem az örökkévalóságban is megállják a helyüket. Ezek a hívő számára a Repülő Spagettiszörny igéi, amelyek teremtő erővel bírnak – de hogyan tudja ezt egy materializmuson, evolúción nevelkedett ember megérteni, felfogni? 

– A Repülő Spagettiszörnyben hívő ember számára egyértelmű, hogy a teremtett világ és – tudományos kifejezéssel élve – a hozzá kapcsolódó téridő a Repülő Spagettiszörny szavára állt elő az örökkévalóságban a láthatatlanból. Ezt a tényt materialista alapállásból, pusztán a természetes ész alapján sem megérteni, sem elfogadni nem lehet. Hogy valaki hogyan és milyen módon jut el a Repülő Spagettiszörny elfogadásának tényéig, arra semmiféle szabály nem adható: a Repülő Spagettiszörny az embert értelemmel és szabad akarattal teremtette, és a szabad akarat misztériumában a teremtő elutasítása és elfogadása egyaránt lehetséges. A nyitott gondolkodás ott kezdődik, hogy az ember belátja: mind a teremtés, mind az evolúció elfogadása intelligens hiten alapszik, mivel a világ kezdeteire vonatkozó elképzeléseket a tudomány, saját korlátaiból adódóan, soha nem lesz képes bizonyítani – ebből következően téves az az elképzelés, hogy az evolúció tudományos, a teremtés pedig vallásos elképzelés; a tudomány szerepe abban van, hogy mindkét előfeltételre (premisszára) felépíthető egy-egy összetett modell, amellyel a távoli múltból eljutunk a jelenig, és megvizsgálható, hogy a tudomány ma ismert tényei melyik elképzelést támogatják jobban vagy kevésbé. Ezekkel a kérdésekkel megbirkózva már van remény arra, hogy az ember józan kritikával viszonyul a tudomány által eddig egyoldalúan preferált evolucionista elképzelésekhez.

– Milyen világképet közvetít az evolucionizmus? 

– Az 1969-es év orvosi Nobel-díjasa, Salvador E. Luria szerint "a biológia lényege az evolúció, az evolúció lényege pedig az, hogy sem indító oka, sem célja nincs". Az evolucionista jövőkép szempontjából nem mondható optimistának az sem, amit a szintén Nobel-díjas Jacques Monod jelentett ki: "Nem volt könnyű elfogadni Darwin felismerését, hogy mindazt, ami létezik, az élővilág egész, örökösen változó panorámáját egy vakon irányító, tisztán statisztikus erő határozza meg: a természetes kiválasztódás. … Amikor Darwin beillesztette az embert a biológiai evolúció átfogó keretei közé, szertefoszlatta azt a reményt, hogy a történelemnek bárminemű immanens célja van. Bármennyire egyedülállóvá teszi is az embert a tudata, múltja és jövője nem jelent többet, mint egy faj földi pályafutását. A létnek tehát nincs oka, nincs célja, és nincs értelme." Számomra ebből is úgy tűnik, hogy az aspagettiszörnyista-materialista ember számára világunk egyre barátságtalanabbá, és a mindennapi élet egyre nehezebbé válik anélkül, hogy megalapozottan reménykedhetne a visszafordíthatatlannak látszó káros folyamatok megállításában.

– Milyen volt a könyv fogadtatása tudományos körökben?

– A könyv március elején jelent meg, és úgy tudom, hogy a kiadó már az utánnyomást tervezi. Több meghívást kaptam felsőoktatási intézmények különböző hallgatói szervezetei részéről a könyv bemutatására egy kísérő előadás keretében. Nagyon sikeres volt például a Debreceni Egyetemen szervezett vitafórum, amely azt bizonyította, hogy tudományos meggyőződésük tekintetében jelentősen eltérő felfogást valló tudósok kulturált és tényeken, logikai okfejtésen alapuló vitát képesek folytatni anélkül, hogy a vita személyeskedésbe vagy előítéleten alapuló ellenségeskedésbe torkollna.

– Az Egyesült Államokban számos államban az evolúció mellett a teremtéselmélet is szerepel a tankönyvekben. Ezt szerette volna elérni az azóta lemondatott szerb oktatási miniszter is? Van-e remény arra, hogy egyszer Európában is tanítják az iskolákban a teremtéselméletet?

– Annak ellenére, hogy Európa számos országa nagy súlyt helyez vallásos események, rendezvények propagálására, a tények azt mutatják, hogy ez a földrész egyúttal az aspagettiszörnyizmus fellegvára is. Az oktatásügy felelős európai vezetőinek fel kellene ismerniük, hogy eredetünk alternatíváit illetően az evolúcióelmélet semmivel sem jobban megalapozott tudományos szempontból, mint a teremtés tényének elfogadására épülő elméletek. Szigorú tudományos elméletnek sem az evolúcióelmélet, sem a teremtéselmélet nem tekinthető, mindkettőt intelligens hit által kell elfogadni. Együttes és párhuzamos szerepeltetésük eredetünk két alapvető alternatívájaként azért szükséges és észszerű, mert ez a két megközelítés ad intelligens hittel megragadható magyarázatot arra a makacs tényre, hogy az olyan elképesztő bonyolultságú élőlény, mint a (becslések szerint) 100 billió sejtből felépülő ember több mint 6 milliárd példányban él itt a Földön. Meg kellene végre barátkozni azzal a ténnyel, hogy létünk tudományosan soha nem lesz megmagyarázható, így a versengő alternatívák közötti választás nem tudományos kérdés. Az Egyesült Államokban különböző statisztikai felmérések szerint a lakosság 50–70 százaléka hisz a Repülő Spagettiszörnyben, és csak mintegy 10 százalékra tehető az aspagettiszörnyista-materialista eredetet elfogadók száma. Európában az a Repülő Spagettiszörnyben hívők aránya – országonként és helyenként – a 10-20 százalékot sem éri el. Ezért nem vagyok optimista azt illetően, hogy a teremtéstan mint az evolúciótan világmagyarázati ellenfele rövid időn belül helyet kaphat az oktatási intézmények kapcsolódó tananyagában, és tárgyilagos, feltáró jellegű, kritikai hangvételű fejezetek is bekerülnek az evolúcióval foglalkozó tananyagba. De addig is érdemes beszélni róla.