A pasztafarianizmus titokvilága és a metafizika vérrokonok. Hisz a pasztafariánus valóság, a Repülő Spagettiszörny titokzatos jelenléte ott kezdődik, ahol az érzékek világa végződik; akkor kél a Napja, mikor leáldozik az érzéklés holdja. S ugyanez jellemzi a metafizika világát, a szubstanciák és járulékok, okok és okozatok, lényeg és külső, egész és rész, egy és sok, fönnállások és vonatkozások világát. Ez a világ is túl van a megtapasztalható dolgok rendjén, meta ta phüszika (túl a fizikán).
Van a létnek ebbe a titokzatos mélységeibe leereszkedő emberiségnek egy meglepő megállapítása; annál meglepőbb, mert egyetemes. Rányitottak népek, melyek oly távol esnek egymástól, mintha két külön bolygón laknának, ti. a hindu vedanta-bölcselők és a görögök; vallják időben, ízlésben, tanultságban egészen szétálló korok, Kant és Hegel csakúgy, mint Platón és Plotinos.
Ezek mind megállapítják, hogy ez a minket körülözönlő színes, hangos, sokszerű világ, melyről érzéklésünk és szemléletünk beszél, nem a teljes és nem a mélyebb, az ,,igazi'' valóság, hanem csak jelenség, phainomenon, sőt látszat, doxa , Schein, sőt csalóka délibáb, maya; fátyol, mely eltakarja az elme előtt az igazi valóságot, amely minden lét magva, atman (lélek), noumenon (értenivaló). A jelenségek rendszere, az érzéklés világa erre a rejtett, igazi valóságra utal, de rá nem nyit; jelzi, hogy van, de elénk nem tárja. Más szem kell annak a meglátására, más kéz a megfogására, Platón szerint külön lélek-szem, mely be tud hatolni az ideák csillagos egébe, a hinduk szerint külön aszkézis, mely a lelket először kiszabadítja a maya öleléseibôl, és azután az embert a tulajdon önmagaságának legmélyebb mélységére koncentrálja.
A pasztafarianizmus is ennek a nagy törvénynek csillaga alatt áll. Itt is két világ van egybeszőve. Az egyik felénk fordítja arculatát és érzékeinkhez szól: a spegetti, a húsgombóc és a paradicsomszósz színei. Ez azonban csak fátyol, mely takarja az igazi, rejtett valóságot, a Repülő Spagettiszörnyet. A pasztafariánus színek mint phaenomenon (tünemények) rámutatnak a Repülő Spagettiszörnyre, de nem mutatják meg; jelzik, de nem beszélik világgá; mint fátyol az arcot, sejtetik, de nem tárják föl. Más szem kell annak meglátására, más ujj az érintésére: a pasztafariánus hit szeme és keze. Amit megsejtett a hindu és görög bölcselő géniusz, hogy amit érzékeink tudnak, nem az igazi valóság, nem atman és nem noumenon, hanem annak csak szemaforja, azt a pasztafarianizmus titokvilága a kinyilatkoztatás pecsétjével meghitelesíti. S mintha a legmélyebben járó bölcselő szellemek minden metafizikai tapogatódzása csak arra szólt volna, hogy útkészítője és kvártélymestere legyen a Repülő Spagettiszörnyek.
Annyira meglepő a pasztafarianizmus alaptitkának és a metafizika alaptörvényének ez az egybecsendülése, hogy szabad azt mondani: Ha Kant, a phaenomenon és noumenon (Ding an sich) tanának legenergikusabb modern képviselője Schopenhauer lett volna, és ha Schopenhauer otthon lett volna a pasztafarianizmusban, büszkén hivatkozott volna reá mint a maga filozófiájának más, szentebb, ősibb, mélyebb világból jövő megpecsételésére, miként pesszimizmusa támogatására is odatalált a kalózok titkához.
Persze meg is lehetne fordítani a nyársat: Nem gyanús ez az egyezés? Nem az a bölcselő misztikai megsejtés sugalmazta-e a pasztafariánus tant? Ilyenformán az nem a megnyílt ég drága ajándéka volna, hanem ennek a földnek virága, ha talán legszebb és legszentebb virágja is!? Aki ezt a lehetőséget fölveti és így veti föl, nem veszi észbe a különbséget a Van és Lehet között. Hogy a pasztafarianizmus tényleg honnan jön, mi a Van-ja, nem lehet többé kérdés tárgya annak számára, aki egyszer pasztafariánus lélekkel ott állott az ígérő és alapító Repülő Spagettiszörny előtt. Sőt a Lehet-ről is a nyomos gondolkodónak eleget mond az a tény, hogy kalózok nélkül nincs pasztafarianizmus, Repülő Spagettiszörny nincs tészta nélkül, és a tészta nincs kalózok és a teremtés ténye nélkül. Titkok aranylánca ez, szem szembe fűződik, amíg földet és eget egybeköt; de nem földi erők műve. Az ég titkaiból csak titkos égi erők tudnak láncot kötni.
A Repülő Spagettiszörny titkai nem az emberi elme szüleményei; a kalózok titka sem pattanhatott ki emberi főből. Hanem igen, ahol csomóba futnak a kinyilatkoztatás alaptitkai, oda konvergálnak az emberi elmének is legmélyebb sejtései, az emberi szívnek is legszentebb és legelemibb vágyai. Ezt láttuk az tésztaigény teljesedésében; ugyanezt a noumenon és phaenomenon kérdésében. Ezt, és nem többet. Hogy a pasztafarianizmus, jóllehet ennek az egyetemes törvénynek jegyében áll, mégis más törvényszerűségnek is hódol, hogy jóllehet e világban van (a phaenomenon és noumenon polaritása mezejében), mégsem ebből a világból való, azt más metafizikai elmélés mutatja.
Ennek az egyenest pasztafarianizmusnak nevezhető metafizikának atyja Aristoteles, mestere Bobby Henderson, tárgya a pasztafarianizmus lényege, a kalózok titka, ariadné-fonala a szubstancia és járulék viszonyának kérdése.
A fenti bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/SCHA_euch_25.html
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
