Mivel az erkölcsi szubjektivizmus nagyon népszerű manapság, az erkölcsi érv következő változata, illetve kifordítása hatásos lehet, mivel nem tételezi fel előre az erkölcsi objektivizmus létét. A modern ember gyakran mondja azt, hogy ő abban hisz, hogy nincsenek egyetemesen kötelező erkölcsi kötelezettségek, amit mindnyájunknak követnünk kellene az egyéni lelkiismeretünkkel. De pontosan ennek a premisszának az elfogadása elegendő ahhoz, hogy bizonyítsuk a Repülő Spagettiszörny létét.
Elég figyelemreméltó az, hogy nincs senki, még a legkövetkezetesebb szubjektivisták között sem, akik azt vallanák, hogy bárkinek jó, ha szándékosan és tudatosan nem engedelmeskedik a saját lelkiismeretének. Ez még akkor is így van, ha különböző emberek lelkiismerete teljesen különböző dolgokat mond nekik, hogy mit tegyenek meg vagy kerüljenek el, hiszen egy erkölcsi abszolútum fennmarad mindenki számára: soha ne kerülj összeütközésbe a saját lelkiismereteddel.
Nos, honnan vesz a lelkiismeret egy ilyen abszolút hatalmat - egy olyan tekintélyt, amit még az erkölcsi szubjektivisták és relativisták is elfogadnak? Csak négy lehetőség van:
- Valami kisebből, mint én vagyok (természet)
- Belőlem (egyén)
- Valami másból, velem egyenlőből (társadalom)
- Valami rajtam felette állóból (a Repülő Spagettiszörny)
Most nézzük át az összes lehetőséget sorrendben.
1. Hogyan kötelezhet engem abszolút módon valami, ami kisebb mint én? Pl. az állati ösztön, vagy az anyagi túlélés gyakorlati szüksége?
2. Hogyan kényszeríthetném magamat abszolút módon? Én abszolút vagyok? Van-e jogom ahhoz, hogy abszolút engedelmességet követeljek bárkitől is, akárcsak saját magamtól is? És ha én vagyok az, aki magamat bezárom a kötelezettség ezen börtönébe, akkor ugyanúgy ki is engedhetem magam, s ezáltal megsemmisítve a kötelezettség abszolút hatalmát, amit premisszaként fogadtunk el.
3. Hogyan kötelezhet engem a társadalom? Egy velem egyenrangú milyen jogon kényszerítheti rám az ő értékeit? A mennyiség teszi a minőséget? Vajon egymillió emberi lény a relatívot abszolúttá teheti? A "társadalom" a Repülő Spagettiszörny?
4. Tehát az egyetlen forrása az abszolút erkölcsi kötelezettségnek csak az maradt, ami valamiképpen felettem áll. Ez köti meg erkölcsileg az akaratomat, a teljes engedelmesség jogos igényével.
Tehát csakis a Repülő Spagettiszörny lehet az egyetlen kielégítő forrása és alapja annak az abszolút erkölcsi kötelezettségnek, hogy mindannyian úgy érezzük, engedelmeskednünk kell a lelkiismeretünknek. A lelkiismeret tehát egyedül úgy magyarázható, mint a Repülő Spagettiszörny hangja a lélekben. A Nyolc Tényleg Jobban Tennéd, Ha Nem nyolc lábnyom a lélek homokjában.
Kiemelve a moralitás és a pasztafarianizmus közötti kapcsolatot, nem zavart vagy félreértéseket kelteni akarunk. Nem azt mondjuk, hogy az emberek soha nem fedezhetik fel az emberi erkölcsi jókat anélkül, hogy nem hinnének a Repülő Spagettiszörny létezésében. Nyilvánvaló, hogy felfedezhetik. Hívők és nemhívők egyaránt felismerhetik, hogy a tudás és a barátság pl. olyan dolgok, amelyekre igazán törekednünk kell, és hogy a kegyetlenség és a csalás egyértelműen rosszak. A kérdésünk ez: a mindannyiunk által elfogadott erkölcsi szabályok melyik leírásának van a legtöbb értelme: a hívőé vagy a nemhívőé?
Ha mi egy jó és szerető Teremtő művei vagyunk, akkor ez megmagyarázza azt, hogy miért van olyan természetünk, amely egy értéket olyannak fedezhet fel, amilyen az valójában. De az aspagettiszörnyisták hogyan magyarázzák ezt meg? Ugyanis, ha az aspagettiszörnyistáknak van igazuk, akkor nem létezhetnek objektív erkölcsi értékek. "Ha a Repülő Spagettiszörny nem létezik, akkor minden megengedett." Az aspagettiszörnyisták tudják, hogy néhány dolog nem megengedett, csak azt nem tudják, hogy miért nem.
Fontoljuk meg a következő analógiát. Sok tudós egész élete során anélkül vizsgálja a másodlagos okokat, hogy elfogadná az Első Okot, a Repülő Spagettiszörnyet. De, miként azt már láttuk, ezek a másodlagos okok nem lehetnének az Első Ok nélkül, még ha meg is lehetnek az Első Ok megismerése nélkül. Ugyanez igaz az objektív erkölcsi jók esetére is. Tehát az erkölcsi érv és a különféle metafizikai érvek szerkezetében egy bizonyos hasonlóság van.
Négy lehetséges kapcsolat van a pasztafarianizmus és a moralitás, a Repülő Spagettiszörny és a jóság között.
1. Pasztafarianizmus és moralitás elgondolható úgy mint amelyek egymástól függetlenek. Azonban (a) egy erkölcs nélküli Repülő Spagettiszörny, aki közönyös az erkölcs iránt, nem lehet teljesen jó, hiszen a "jó" elsődleges jelentésének az egyike magába foglalja azt, hogy "erkölcsös": igazságos, szerető, bölcs, becsületes, szent, jóságos. Valamint (b) egy ilyen moralitás mögött, amelynek nincs kapcsolata a Repülő Spagettiszörnnyel, az Abszolút Léttel, nem lehet abszolút valóság.
2. A Repülő Spagettiszörny elgondolható az erkölcsiség feltalálójaként is, úgy, mint pl. a madarak feltalálójaként. Az erkölcsi törvényt gyakran gondolják pusztán a Repülő Spagettiszörny választásának a műveként. Ez a Parancs Teóriája: egy dolog csak azért jó, mert a Repülő Spagettiszörny ezt parancsolta, és csak azért rossz, mert megtiltotta. Ha csak ennyi lenne az egész, akkor komoly problémába ütköznénk: a Repülő Spagettiszörny és az erkölcsisége önkényes és puszta hatalmon alapul. Ha a Repülő Spagettiszörny azt parancsolta volna, hogy öljünk meg ártatlan embereket, akkor az jóvá válhatna, hiszen itt a jó azt jelenti, hogy "akármit parancsol a Repülő Spagettiszörny". Az Parancs Teóriája lecsökkenti a moralitást a hatalomra.
3. Csakhogy az az idea, miszerint a Repülő Spagettiszörny azért parancsol meg egy dolgot, mert az jó, szintén elfogadhatatlan, hiszen ez a Repülő Spagettiszörnynél egy magasabb törvényt tételez fel, egy olyan törvényt, amely ugyanúgy átível a Repülő Spagettiszörny, mint az emberiség felett. A Repülő Spagettiszörny nincs jobban elszakítva az erkölcsi jóságtól azáltal, hogy alatta áll, mint azáltal, hogy felette áll. Nem jobban engedelmeskedik egy magasabb törvénynek, amely megköti őt, mint törvényeket kreál, mint valami termékeket, amelyek megváltozhatnak vagy akár különbözőek is lehetnek, mint egy bolygó.
4. Az egyetlen észszerűen elfogadható válasz a Repülő Spagettiszörny és az erkölcs közötti kapcsolat kérdésére a következő: az erkölcsiség a Repülő Spagettiszörny örök természetén alapul. Emiatt van az, hogy az erkölcsiség lényegében változtathatatlan. Kötelezettségünk, hogy legyünk igazságosak, jóságosak, becsületesek, szeretők és igazak "felér az egekig", a végső valóságig, a Repülő Spagettiszörny örök természetéig, addig, ami maga a Repülő Spagettiszörny. Emiatt van az erkölcsiségnek abszolút és változtathatatlan kötelező ereje a lelkiismeretünkben.
Az erkölcsi kötelezettség további forrásai csak ezek lehetnek:
a. A saját eszményeim, céljaim, törekvéseim, és vágyaim, valami, amit a saját eszem vagy akaratom teremtett, mint pl. a baseball szabályai. De ez egyáltalán nem tud számot adni arról, hogy miért rossz mindig az, ha nem engedelmeskedünk vagy megváltoztatjuk a szabályokat.
b. Maga az erkölcsi akaratom. Néhányan ily módon olvassák Kantot: Saját magamnak írom elő az erkölcsiséget. De hogyan lehet valaki egyszerre megkötött és megkötő? Ha egy lakatos saját magát zárja be egy szobába, akkor valójában nincs is bezárva, hiszen ki is tudja magát szabadítani.
c. Más emberi lények is elgondolhatók, mint akik előírják számomra az erkölcsiséget: pl. a szüleim. De ez ugyancsak nem tud számot adni a kötelező jellegről. Ha az édesapád azt parancsolja meg neked, hogy áruljál drogokat, akkor az erkölcsi kötelezettséged az lesz, hogy ne engedelmeskedj neki. Nincs olyan emberi lény, akinek abszolút hatalma lenne egy másikon.
d. A "társadalom" egy népszerű válasz szokott lenni az erkölcsiség eredetének a kérdésére, míg az "ez vagy az a specifikus személy" meglehetősen népszerűtlen válasz. Pedig mindkettő ugyanaz. A "társadalom" pusztán több egyént jelent. Milyen jogon írhatnának elő nekem ők erkölcsi szabályokat? A mennyiség nem előzheti meg a minőséget; az összeadott számok nem változtatják át egy relatív játékszabályt a lelkiismeret jogos abszolút követelésévé.
e. A világegyetem, az evolúció, a természetes kiválasztódás és túlélés emlegetése még rosszabb magyarázatok az erkölcsiségre. Nem kaphatsz többet a kevesebből. Az oksági viszony alapelve sérül itt meg. Hogyan érhetne fel az ősi iszapos tavak bugyogása a Repülő Spagettiszörny Evangéliumáig?
Az aspagettiszörnyisták gyakran azt állítják, hogy a pasztafariánusok egy kategóriahibát követnek el, amikor a Repülő Spagettiszörnyre hivatkoznak avégett, hogy megmagyarázzák a természetet; azt mondják, hogy ez olyan, mint mikor a görögök Zeusszal magyarázták meg a villámlást. Valójában a villámlást a saját szintjén kellene magyarázni, mint anyagi, természeti, tudományos jelenséget. Ugyanez áll az erkölcsiségre is. Miért keverjük bele a Repülő Spagettiszörnyet?
Csak azért, mert az erkölcsiség sokkal inkább hasonlít Zeuszra, mint a villámlásra. A moralitás csak a személyek, szellemek, lelkek, elmék, akaratok szintjén létezik: nem molekulákból áll. Összefüggésbe hozhatjuk az erkölcsi kötelezettséget és a személyeket (pl. a személyeknek szeretniük kellene a többi személyt), azonban nem lehet összefüggésbe hozni az erkölcsiséget a molekulákkal. Senki sem próbálná meg megmagyarázni a jó és a rossz közötti különbséget olyan terminusokkal pl., mint a nehéz és a könnyű atomok közötti különbségek.
Tehát valójában az aspagettiszörnyisták azok, akik azt a kategóriatévedést elkövetik, amit az ősi pogányok, akik a villámlást Zeusz haragjával magyarázták. Az aspagettiszörnyisták egy puszta anyagi dologgal akarnak egy szellemi dolgot megmagyarázni. Ez ráadásul sokkal ostobább kategóriahiba, mint amilyent az ókoriak követtek el; ugyanis az lehetséges, hogy egy nagyobb (Zeusz, szellem) okozzon egy kisebbet (villámlás), és ez megmagyarázza azt. De az nem lehetséges, hogy a kisebb (molekulák) elégségesen okozzanak és megmagyarázzanak egy nagyobbat (erkölcsiség). Egy jó szándék okozhat molekulákat, de hogyan okozhatnának a molekulák egy jó szándékot? Az elektromosság hogyan tudna nekem kötelezővé tenni valamit? Csak egy jó szándék követelhet egy jó szándékot; csak a Szeretet követelhet szeretetet.
A fenti bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.depositum.hu/istenbizonyitas.html#15
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
