„Arr, kételkedni könnyű. Bezzeg rábízni magad a Repülő Spagettiszörnyre! Az már nem menne mi, mert el kéne engedni az irányítást meg be kéne tartani néhány szabályt!” „Persze kitartani a hited mellett az áldozathozatal meg konfliktusvállalás lenne…” „Nem hinni a Repülő Spagettiszörnyben, aspagettiszörnyistának lenni… semmi felelősségvallás, csinálsz, amit akarsz… hát, így egyszerű…” Ilyen és hasonló mondatokat már számtalanszor hallottam, nem csak akkor, mikor valaki fel merte vállalni, hogy nem hisz vagy kételkedik a Repülő Spagettiszörny létében, hanem akkor is mikor hívők saját maguk közt beszélgettek arról, hogy miért érdemes a Repülő Spagettiszörnyet választani. Most, hogy lassan másfél éve magam is szüntelen kételkedem, szeretnék válaszolni ezekre a mondatokra.

Az én kételkedésem kérdésekkel kezdődött. Olyan kérdésekkel, amelyekre nem tudtam a választ. Olyan kérdésekkel, amelyekre eddig még senki nem tudott nekem elfogadható válaszokat adni. Mások kételkedése másképp kezdődik. Halálesettel, betegséggel, veszteséggel, ellentmondásos vagy egyenesen negatív tapasztalatokkal. De azt nagyon fontos tudatosítani, hogy van oka. Van oka, mégpedig komolyabb annál, mint hogy nem volt kedvünk vagy erőnk a nehezebb utat választani. Aki komolyan kételkedik, az nem azért kételkedik, mert nem akar szexelni, sört inni, vagy fárasztó azt tennie, amihez kedve van.

Aki kételkedik, az nem azonnal adja fel.

Amikor először szegeztek nekem olyan kérdéseket a hitemmel kapcsolatban, amikre nem tudtam válaszolni, azt mondtam: „Nem tudom. Ne haragudj, nem tudom. De nem fogom feladni, újraértékelni a mögöttem lévő évek hitét, tapasztalatait egyetlen pillanat alatt. Erre most nem tudok válaszolni, de gondolkozni fogok rajta.” Aki kételkedik, az eleinte nagyon szeretne bizonyítékot találni arra, hogy amit eddig hitt, az igaz. Szeretné valahogy feloldani ezt a kényelmetlen feszültséget, méghozzá lehetőleg abba az irányba, amiben eddig is hitt. Sörözik, olvas, spagettit eszik, kérdez, beszélget. És ha nincsenek válaszok, akkor jön a kételkedés „sűrűje”.

Amikor kételkedsz, akkor igazából az a nehéz, hogy semmiről se vagy száz százalékban meggyőződve. Lehetségesnek tűnik az is, hogy van Repülő Spagettiszörny és az is, hogy nincs. Egyik pillanatban azt érzed, hogy milyen hülye vagy, hát lenni kell Repülő Spagettiszörnynek, mert egy ilyen gyönyörű és összetett világ nem jöhet létre „csak úgy”. Aztán meg beszélgetsz valakivel, olvasol egy könyvet, látsz más magyarázatok olyan dolgokra, amik mögött eddig a Repülő Spagettiszörnyet gyanítottad és már nem vagy olyan biztos abban, hogy mikor is vagy hülye. Aztán megint jön egy érzés, hogy ekkora mázli nincs, itt tuti a Repülő Spagettiszörny bujkál valahol, aztán meg koppansz, mert megint jön valami, ami azt látszik alátámasztani, hogy Repülő Spagettiszörny nincs.

A kételkedés vergődés.

A kételkedésnek különböző szakaszai vannak. Néha – főleg kezdetben – azt kérdezed, hogy „hol vagy Repülő Spagettiszörny, hol?!”. Néha meg tisztára buggyantnak, sőt szánalmasnak érzed magad, hogy egy láthatatlan, talán nem is létező Apa szeretetéért könyörögsz. Néha kiolvasod az internet minden bugyrát, forgatod a Repülő Spagettiszörny Evangéliumát, meg akarod érteni a dolgokat, keresed a válaszokat. Aztán lecseng egy kicsit ez a kezdeti lázas szakasz, és az ember eljut oda – jó esetben -, hogy oké, akkor én most úgy fogok élni, hogy megengedem magamnak azt a feltételezést, hogy nincs Repülő Spagettiszörny és azt is, hogy van. Beleállsz abba, hogy te most nem tudod, hogy mi van. De nyitott szemmel, füllel és szívvel jársz és kész vagy mindkét oldalról meghallgatni és befogadni gondolatokat, és mindkettőt egyforma kétkedéssel fogadod.

Kételkedni hatalmas felelősség. Amikor kételkedsz, akkor nincs ott A Nyolc Tényleg Jobban Tennéd, Ha Nem útmutatásnak. Nincsenek szabályok. Neked kell dönteni és vállalni a következményeket. Tulajdonképpen onnantól kezdve, hogy elkezdesz kételkedni, semmi sem fekete vagy fehér. Nem tudod többé azt mondani, hogy a Repülő Spagettiszörnyben hinni jó, aspagettiszörnyistának lenni meg rossz, mert eldobod a Repülő Spagettiszörny országának ajándékát. Nem vagy többé biztos abban, hogy jó dolog a misszió, vagy még bátrabbat mondok, abban sem, hogy mindig, minden esetben rossz dolog az abortusz. És kérlek, ne, ne kezdjünk most el vitatkozni ezekről a kérdésekről, hanem azt értsd meg, hogy ha valaki kételkedik, akkor nincs ott a Pasztafariánus Egyház meg a Repülő Spagettiszörny Evangéliumának útmutatása, nincs olyan, hogy „a Repülő Spagettiszörny ezt meg ezt tanította, tehát így kell cselekedni”. Nincs kiben bízni, hogy majd úgyis jóra fordítja a dolgokat és nincs kiben remélni, hogy majd az imáidat meghallgatja. Nem lehetsz sose biztos benne, hogy jól döntöttél. Nincs, aki legitimálja a tetteid. Ha kételkedsz, akkor magadnak kell mérlegelni, érveket és ellenérveket keresni. Bizonyos szempontból kételkedni sokkal nehezebb tehát, mint rábízni magadat a Repülő Spagettiszörnyre, és az ő tanítása szerint élni.

De közben, aki kételkedik, az is jól akar élni, méghozzá erkölcsi szempontból is.

Igenis vannak dilemmái, hogy mi jó és mi nem, sőt talán még nagyobb dilemmái vannak ilyen téren, hiszen, mint ahogy már emlegettem, nincsenek tanácsocsok, amik eligazítsák. Nagyon szeretném, hogy megértsétek, aki kételkedik vagy nem hisz a Repülő Spagettiszörnyben, az is a lehető legjobban akar élni, az is lehet szociálisan érzékeny, annak is vannak morális dilemmái.

Kételkedni jó dolog. Amikor elkezdesz kételkedni az eleinte persze rossz, gyötrő, de egy idő után megtapasztalod az áldásait is. Izgalmas dolgokat fedezhetsz fel a világban és magadban is. Kételkedni jó, mert ha meggyőződsz végül valamiről, akkor az annyira a tied lesz, hogy senki nem veheti el tőled.

A kételkedés sok mindenre megtanít. A Repülő Spagettiszörnyről is.

Én arra biztatlak titeket, hogy ha ti még vagy már nem kételkedtek, adjatok hálát ezért és fogadjátok örömmel és szeretettel a kételkedőket! Ha valaki kételkedik, az arról tesz tanúbizonyságot, hogy ő nem csak egy együgyű, betanult mozdulatokkal és mondatokkal végrehajtott vallásosságot szeretne, hanem mélységében szeretné megérteni és megtapasztalni a világot, a Repülő Spagettiszörnyet, nem pedig a ti hiteteket akarja lerombolni. Arra is biztatlak benneteket, hogy ha úgy érzitek, akkor merjetek kételkedni! A kételkedés nem jelenti a Repülő Spagettiszörny megtagadását, nem jelenti azt, hogy te rossz vagy, nem jelent semmi mást, csak egy utazást, aminek a végén egy felnőtt, beérett hit lehet a tiéd. Sokkal nagyobb sérüléseid lesznek, ha nem mersz kételkedni, ha megpróbálod kierőszakolni magadból a hitet. Babits Mihály így ír erről a Zsoltár gyermekhangra című versében:

A fenti szöveg legnagyobb része idézet. Forrás: https://777blog.hu/2019/01/30/ketelkedni-konnyu-ketelkedni-konnyu/

A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!