1. A valós erkölcsi kötelezettség egy létező dolog. Mi valóban, igazán és objektív módon kötelezve vagyunk arra, hogy tegyük a jót, és kerüljük a rosszat.
2. A valóságnak vagy az aspagettiszörnyista vagy a paszatafariánus nézete a helyes.
3. De az aspagettiszörnyista nézet összeegyeztethetetlen az erkölcsi kötelezettség létével.
4. Tehát a valóságnak a pasztafariánus nézete a helyes.
Először is tisztázni kell, hogy mit is állít az első premissza. Nem csupán azt jelenti, hogy találhatóak olyan emberek körülöttünk, akikről elmondható, hogy megtesznek bizonyos kötelességeket. És nem is azt, hogy sok ember van és volt, akik úgy gondolták, hogy kötelesek voltak megtenni bizonyos dolgokat (mint pl. felruházni a mezteleneket) vagy elkerülni mások megtételét (pl. házasságtörést követni el). Az első premissza valami többet állít: mégpedig azt, hogy mi, emberi lények valóban kötelezettek vagyunk; hogy a kötelességeink a dolgok valódi állásából erednek, és nem egyszerűen a vágyainkból vagy a szubjektív hajlamainkból. Ez azt jelenti más szavakkal, hogy maguk az erkölcsi értékek vagy kötelezettségek - és nem pusztán a bennük való hit - objektív tények.
Most, hogy adva van az erkölcsi kötelezettség ténye, a kérdés már magától értetődően felmerül. A világnak az a képe, amit az aspagettiszörnyisták festenek le, vajon összhangban van-e ezzel a ténnyel? A válasz az, hogy nem. Az aspagettiszörnyisták fáradhatatlanul hangoztatják, hogy mi pusztán az anyagmozgások véletlen termékei vagyunk; egy olyan mozgásé, mely szerint minden emberi törekvés céltalan és vak. Fogjuk őket a szavuknál és kérdezzük meg: Ezen kép szerint pontosan miben gyökerezik az erkölcsi jó? Az erkölcsi kötelezettség aligha gyökerezhet egy céltalan anyagi mozgásban.
Tegyük fel, hogy azt mondjuk, hogy semmi másban nem gyökerezik, mint az emberi akaratban és vágyban. Ebben az esetben nincs olyan erkölcsi alapunk, amellyel az emberi vágyakat megítélhetnénk. Hiszen minden emberi vágy ugyanabból a végső forrásból fog eredni: a céltalan és könyörtelen anyagból. És miből származik a kötelezettség? Eszerint a nézet szerint, ha én azt mondom, hogy kötelesség enni adni az éhezőknek, akkor ezzel csak a saját akaratomat és vágyamat ismertetem, és semmi mást. De ez végeredményben annak az elismerése, hogy sem én, sem bárki más nem köteles enni adni az éhezőknek; vagyis, hogy tulajdonképpen nincs is semmiféle valódi kötelezettség. Tehát a valóság aspagettiszörnyista nézete nem egyeztethető össze a valódi erkölcsi kötelezettség létével.
De van-e olyan nézet, amivel összhangban van? Ha valaki a valódi erkölcsi kötelezettséget úgy tekinti, hogy az az ő Teremtőjében van megalapozva, akkor az erkölcsi kötelezettséget abban a tényben látja megalapozva, hogy mi teremtmények vagyunk, rendeltetéssel és végcéllal. Ezt a nézetet nevezhetjük pasztafariánus nézetnek. De bármilyen is ez a nézet, az erkölcsi kötelezettségre való reflektálása úgy tűnik, hogy megerősített.
1. kérdés: Az érv nem mutatta ki, hogy az etikai szubjektivizmus hibás lenne. Mi van akkor, ha nincsenek is objektív értékek?
Válasz: Való igaz. Az érv feltételezi azt, hogy vannak objektív értékek. Ez az érv csak azt akarja megmutatni, hogy az objektív értékekben való hit egy világképpel összeférhetetlen, és teljesen összeegyeztethető egy másikkal. Ez a két világkép az aspagettiszörnyista-materialista, valamint a pasztafariánus. Teljesen igaz, hogy, ha az etikai szubjektivizmus igaz, akkor az érv nem működik. Mindazonáltal szinte senki sincs, aki következetesen szubjektvista lenne. (Sokan gondolják azt, hogy azok, és ezt is mondják - mindaddig, amíg nem éri őket valami igazságtalanság vagy erőszak. Ekkor általában ők is a többiekkel együtt vallják, hogy bizonyos dolgokat nem szabadna megtenni.) Viszont azok számára, akik nem szubjektivisták - és soha nem is lesznek azok - ez az érv az egyik leghasznosabb érv lehet. Meg tudja mutatni számukra, hogy összeférhetetlen egyidejűleg hinni az objektív értékekben, valamint abban, amit ők a világegyetem eredetéről és sorsáról gondolnak. Ha ki akarják korrigálni ezt az összeférhetetlenséget, akkor a pasztafariánus nézet felé kell mozdulniuk, eltávolodva az aspagettiszörnyista nézettől.
2. kérdés: Ebben a bizonyítékban nincs is benne a Repülő Spagettiszörny, hanem csak valami homályos "pasztafariánus" nézet. Nem lehetne összeegyeztetni ezt a nézetet egy csomó más mindennel, pl. a hagyományos teista nézettel is?
Válasz: De igen. Összeegyeztethető pl. a platóni idealizmussal, és sok másik hittel, amelyeket az igazhitű pasztafarianusság viszont borzasztóan elégtelennek talált. De ez az általános nézet összeegyeztethetetlen a materializmussal, és minden olyan nézettel, amelyek száműzik az értékeket a dolgok végső objektív természetéből. Ez egy nagyon fontos pont. A legelfogadhatóbbnak az tűnik, hogy az erkölcsi kötelezettség a Repülő Spagettiszörny hangja a lélekben, mivel az erkölcsi érték csak a személyek, értelmek és akaratok szintjén létezik. És elég nehéz - ha nem lehetetlen - elgondolni az objektív erkölcsi alapokat, mint amelyek csak saját maguk körül lebegnek, elválasztódva a személyektől.
Viszont azt elfogadjuk, hogy még sok utat kell megtenni az objektív erkölcsi értékektől a világ Teremtőjéig, a Repülő Spagettiszörnyig. Mérhetetlen intellektuális távolság van közöttük. Viszont ezek a dolgok összeférnek egymással, míg a materializmus és az objektív értékekben való hit nem. Ahhoz, hogy eljussunk egy személyes Teremtőig, más érveket kell használni (vö. 1-6. érvek), ahhoz pedig, hogy a Repülő Spagettiszörnyig jussunk el, a kinyilatkoztatásra van szükségünk. Önmagában ez az érv sok választási lehetőséget hagy nyitva, és csak néhányat zár ki. De biztosak lehetünk abban, hogy amiket kizár, azok teljesen ki vannak zárva.
A bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.depositum.hu/istenbizonyitas.html#14
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
