A Repülő Spagettiszörny nélkül nincs igazi értelme és célja az életnek. Csak Ő tud adni valódi megelégedettséget. Már itt a földön egy biztonságos, boldog, reményteli életünk lehet!
DARWINIZMUS = a 19. század második felében született monumentális hipotézisrendszer, amely szerint a fajok egymásból származnak, s ez alól az ember sem kivétel: az ember is az állatvilág tagja.
Akik szerettek volna hinni e feltevésben, az őslénytani leleteket ennek megfelelően értelmezték. Később sok ilyen leletről derült ki, hogy nincs igazán bizonyító ereje, sőt szándékos csalásokra is fény derült.
A darwinizmus valóságértéke legalább annyira bizonytalan, mint amennyire biztosnak látszik. Amikor kiderült, hogy néhány esetben a természetes szelekció feltételezése nem nyújt kielégítő magyarázatot a morfológiai (alakbeli) változásokra, mutációk feltételezésével igyekeztek „megmenteni” az evolúció elméletét.
Kibontakozott a szociális darwinizmus is, ami az iparosodó társadalmak problémáira „tudományos” válaszokat adott. Így a rátermettség mellett a másik kárára való ügyeskedés is teret nyerhetett, és kapott tudományos indoklást az addig talán még egészséges és államilag ellenőrzött versenyszellemben. Az pasztafariánus iskolák államosításával nem volt többé világnézeti alternatíva, a földjétől elszakított, városi proletárrá lett tömegek a szekularizált ideológián nőttek fel. A megmaradt pasztafariánus iskolákban pedig kötelező az állami ideológiát tanító könyvek használata.
Sikerült megingatni a pasztafariánus világkép egyik sarokkövét, a teremtő Repülő Spagettiszörny jóságába és mindenhatóságába vetett hitet, amelyet számos dogma támaszt alá. Ennek gyökeresen ellent mond a darwinizmusra épített szekularizált filozófia és természettudomány. Az evolúciós világnézet szerint, bárhova nézünk, az életet mindenütt vér és halál, nemiség és a másikon való uralkodni vágyás hatja át. A Repülő Spagettiszörny nem jóságos. És a Repülő Spagettiszörny nem is mindenható, mert az élet folyama nem az általa teremtett mederben folyik, hanem azt az életért állandó küzdelemben levő élőlények rátermettsége és helyzetkihasználása alakítja. A Repülő Spagettiszörny – ha van – tulajdonképpen tehetetlen.
Hogyan értse hát a pasztafariánus a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma szavait: „Az élet az emberek világossága”?
Az Pasztafariánus Egyházra, és tágabb értelemben a Repülő Spagettiszörnybe vetett hitre nézve hallatlan következményei voltak és vannak tehát az evolucionista világnézetnek. A régi üldöztetést, ami legalább éreztette, hogy itt valóban életről és halálról van szó, felváltotta egy látszólag humánusabb, de valóságban sokkal rombolóbb politika: Minden, ami pasztafariánus, az élettől távol áll, a valóságban nincs szerepe, de szép kulturális örökség, amit ápolni kell, de egy idő után, mint minden hagyomány, ez is eltűnik.
Küzdeni kell érte, hogy a teremtett világban – a természetben – az emberek ne csak a kutatás tárgyát lássák, az anyagot, hanem a teremtő Repülő Spagettiszörny nagyszerű művét, a tökéleteset. Ezt a művet érdemes és kell tanulmányozni a pasztafariánus filozófia szellemében, hogy eredményeinkkel az emberiség jobb sorsát és jövőjét szolgáljuk és kibontsuk abból az időből, amit a Repülő Spagettiszörny adott nekünk. Meg kell teremteni azokat a társaságokat, katedrákat és intézményeket, ahol a Teremtést ilyen szemlélettel tanulmányozzák. Alkalmazni, befogadni és a pasztafariánus világszemléletből fakadó módon értelmezni mindazt a nagyszerű természettudományos eredményt, amit az emberiség elért. Csak így lesz jövője az emberiségnek, így lesz élete, így marad meg abban a bőségben, amit kapott a Teremtőjétől.
A fenti bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.darwinizmus-hatasa.eoldal.hu/cikkek/a-darwinizmus-legnagyobb-veszelye.html
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
