Amikor átérezzük azt a hatalmas rendet és értelmességet, ami a világegyetemben van, akkor ezzel valami megragadható intelligenciát tapasztalunk meg. Az intelligencia része annak, ami a világban található. De ezt a világegyetemet nem önmagában tekintjük értelmesnek. Bármennyire is nagyszerűek a természet erői, önmagukról nem tudnak. Mi azonban ismerjük őket és önmagunkat is. Ezek a figyelemreméltó tények - az értelem jelenléte az öntudatlan anyagi folyamatok között, és ezeknek a folyamatoknak az összhangja a tudatos intelligencia szerkezetével - alkalmat szolgáltat a megtervezettség első érvének egy másik variációjára.

1. A világegyetemet érthetőként tapasztaljuk meg. Ez az érthetőség azt jelenti, hogy az univerzum megragadható az értelemmel.
2. Ez az érthető univerzum és az ezt annyira jól megragadó véges elme vagy az intelligencia gyümölcsei, vagy mind az érthetőség, mind az értelem a vak véletlen gyümölcsei.
3. A vak véletlen gyümölcse nem lehet.
4. Tehát ez az érthető univerzum és az ezt annyira jól megragadó véges elme az intelligencia gyümölcsei.

Nyilvánvaló hasonlóságok vannak itt a megtervezettség érvével, és sok olyan dolog, amit mondtunk már, hogy megvédjük ezt az érvet, itt is hasonlóképpen felhasználhatjuk. Most azonban a figyelmünket a 3. lépésre akarjuk fókuszálni.

Azok az olvasók, akik ismerik C.S. Lewis Csodák című könyvét, emlékezhetnek arra a hatalmas érvre, amit a harmadik fejezetben adott az ellen, amit ő "naturalizmusnak" nevezett: vagyis az a nézet, miszerint minden - beleértve gondolkodásunkat és döntéseinket - a fizikai okok és okozatok egy hatalmas összefonódó rendszeréhez tartozik. Ha a naturalizmus igaz, érvel Lewis, akkor úgy tűnik, hogy ok nélkül hagyott minket, hogy igaznak higgyük; ugyanis minden döntésünk egyformán és végső soron irracionális erők eredményének kell lennie.

A gondolatnak ez a vonala nyilvánvalóan hatást gyakorol a 3. lépésre. Amit mi "vak véletlenen" értünk, az a mód, amit végső soron a fizikai természetnek kell előidéznie, ha a "naturalizmus" igaz - mindenféle ésszerű terv vagy vezérlő cél nélkül. Így ha Lewis érve jó, akkor a 3. lépés érvényes: a vak véletlen nem lehet az intelligenciánk forrása.

Abba a kísértésbe esünk ennek a szakasznak az írásakor, hogy a Csodák teljes harmadik fejezetét beidézzük. Maga az érv eredetileg nem Lewisé, azonban még soha nem olvastunk ennél jobb levezetést, és mindenkit buzdítunk is arra, hogy olvasson utána. De H. W. B. Joseph: Néhány probléma az etikában (Some Problems in Ethics (Oxford University Press, 1931.) című művében találtunk egy lenyűgöző, és bámulatra méltóan tömör változatot (amit csaknem 20 évvel a Csodák előtt írt). Joseph egy Lewisnál idősebb oxfordi professzor volt, akinek írásait Lewis biztosan ismerte. És kétségtelenül befolyásolta érvének ezen bemutatása Lewis későbbi, bonyolultabb változatát.

Ha a gondolkozás csak egy gégemozgás, hogyan gondolhatna bárki is helyesebben mint ahogy a szél fúj. Testünk minden mozdulata egyformán szükséges, de igaz és hamis között nem tudnak különbséget tenni. Ugyanúgy zagyvaságnak tűnik egy mozdulatot igaznak nevezni, mint a lilát ízletesnek vagy egy hangot kapzsinak. De az nyilvánvaló, hogy amikor a gondolkodást egy bizonyos testi mozdulatnak mondják, akkor úgy tűnik, hogy ez ugyanabból következik, mint amit eredményez. A gondolkodást tudásnak nevezni vagy a gondolkodást tévedésnek nevezni szükségképpen egyformán az agy állításainak az eredménye. Ezek az állítások szükségképpen egy másik testi állítások eredményei. Az összes testi állítás egyformán valóságos, és így az eltérő gondolatok is; de milyen jogon tarthatom, hogy az én gondolatom arra vonatkozó tudás, hogy mi valóságos a testekben? Ugyanis ezt tartani csupán csak egy másik gondolat, a valóságos testi mozdulatok egy ugyanolyan eredménye mint a többi. Ezek az érvek bármennyire is az enyémek, ha a [naturalizmus] tudományos alapjait. elvitathatatlannak tartjuk, önmagukban nem többek mint az elmében zajló események, testi mozgások eredményei; tehát, ha te vagy én igaznak tartjuk ezeket vagy hamisnak, ezek is csak egy ilyen események; hogy nem gondoljuk többnek az egyik ilyen eseményt, mint egy másikat. És azt kell mondanunk minden olyan alapról, amelyen igazként próbálunk meg megállni, hogy: Labitur et labetur in omne volubilis aevum ["Csak gördül és gördülni fog örökké a hullám" (Horatius, Ep., I, 2, 43)]. (Some Problems in Ethics, 14-15. o.)

A fenti szöveg legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.depositum.hu/istenbizonyitas.html#10

A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!