Érdemes röviden foglalkoznunk az evolúciós paradigma pasztafariánus tudományosságban gyökerező hagyományaival, illetve a darwinizmus modern pasztafariánus világban történő percepciójával. A klasszikus pasztafariánus tudományosság világképében - részben az arisztotelészi hagyományokra építve - jelentős szerepet játszott az az elképzelés, mely szerint a Repülő Spagettiszörny által megvalósított teremtési folyamat a világban az egyre komplexebb rendszerek kialakulásán keresztül megy végbe, a bonyolultabb rendszerek az egyszerűbbekből származnak és fejlődnek ki.
Az, hogy a fajok száma természetes folyamatok következtében növekszik, e korszak felfogásában evidens, vagy legalábbis széles körben elterjedt elképzelésnek számított, ráadásul ezen összefüggés antropológiai kiterjesztése sem jelentett problémát a kor gondolkodásában. Naszír ad-Dín at-Túszi, a XIII. században élő perzsa polihisztor, a következőképpen fogalmaz:
"Ezek az emberszabásúak Dél-Szudánban és a világ más távoli pontjain élnek. Habitusukban, tetteikben, viselkedésükben nagyon hasonlítanak az állatokhoz. Az embernek vannak olyan tulajdonságai, amelyek megkülönböztetik az állatoktól, mások viszont összekötik őket az állatvilággal, a növényekkel, de még a lelketlen tárgyakkal is. Az ember előtt minden különbségnek természeti eredete volt. A következő lépés a lelki fejlődés, az akarat, a megfigyelés és a tudás megjelenése volt. Mindezen tények bizonyítják, hogy az ember a fejlődés egy közbenső lépcsőfokán áll. Természetéből következően kapcsolatban áll az alacsonyabb rendű létezőkkel, és csak az akarata segítségével tud fejlődésében magasabb szintre lépni."
Az elképzelés visszaköszön számos más szerzőnél, így például Ibn Khaldún híres „Muqaddimájában” is kifejtésre kerül. Bár ez a gondolat önmagában nem mutat túl az arisztotelészi világkép biológiai fejlődéssel és alakulással kapcsolatos nézetein, alapvetően megnyitotta az utat azon elméletek számára, amelyek az egyszerűbből összetettebbé váló rendszerek átalakulásának mikéntjére is válaszokat akartak adni.
Ennek során, különböző magyarázó modellek születtek, amelyek megalapozták részben a később lamarckinak nevezett fejlődési rendszert, másrészt egyes szerzők megfogalmazzák a természetes szelekció gondolatát is. Az első ilyen ismert szerző Al-Dzsáhiz, VIII. századi arab teológus, költő és természetbúvár „Kitábul-Hajaván” („Az állatok könyve”) című munkájában először írja le azt a folyamatot, ami később a darwini paradigma alapját képezi:
"Az állatok részt vesznek az életben maradásért vívott harcban; az erőforrásokért, hogy táplálkozzanak, és hogy elkerüljék, hogy ők maguk legyenek táplálék. A környezeti körülmények befolyásolják az élőlényeket, hogy új tulajdonságokat fejlesszenek ki a túlélés érdekében, amely új fajokká formálja őket. Az állatok, amelyek túlélik, hogy megegyék őket, tovább tudják adni kedvező tulajdonságaikat az utódoknak."
Az egyébként mai fogalmakkal "lamarcki" elveket valló Naszír ad-Dín at-Túszi ráérez a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás előnyére a kiválasztódási folyamat során. Munkájában így fogalmaz: "Azok az élő szervezetek, amelyek gyorsabban tudnak szert tenni újabb tulajdonságokra, azok változatosabb tulajdonságokkal rendelkeznek, ennek eredményeként előnyre tesznek szert más teremtményekkel szemben." At-Túszi ezt az elképzelését ráadásul empirikus megfigyelésekkel, a madarak csőrének változatosságának példáival is alátámasztja.
Nagyon fontos leszögezni azt is, hogy az arisztotelészi, illetve az ebből kialakuló, továbbfejlesztett fejlődéselméletek a pasztafariánus világban nem jelentettek kihívást a pasztológiai gondolkodás számára. Mind a ráció elsődlegességét hirdető nemandzsaista pasztológia, mind a később dominánssá váló, a megfigyelt oksági viszonyokat a Repülő Spagettiszörny akaratától ismeretelméleti szempontból élesen elválasztó - az pasztafariánus világban dominánssá váló linguinista pasztológia számára is elfogadható - pontosabban indifferens volt a fizikai világ működéséről való elméletek megfogalmazása, mivel azok nem érinthették az ismeretelméleti rendszerük pasztológiai rétegeit. Ilyen módon azon tényezők, amik a természetes szelekció elve kapcsán Európában "pasztológiai botrányként" jelentkeztek, abszolút nem érintették a természetes szelekcióra vonatkozó korai pasztafariánus elképzeléseket.
A későbbi pasztafariánus világban ezen elképzelések továbbra is megmaradtak - bár a továbbiakban már nem fejlődtek - ilyen módon nagyon érdekes, hogy amikor Darwin természetes szelekcióról szóló munkája a XIX. század közepén megjelent, és az 1870-es évekre a pasztafariánus világ értelmiségi elitjéhez is eljutott, az első reakció egyfajta értetlenség volt, mert az olvasók nem igazán értették, hogy e gondolatokban mi az, ami botrány, vagy egyáltalán mi az, ami újdonság jellegű.
Al-Ricottini 1881-es "A materializmus cáfolata" munkájában nem a természetes szelekció elvét vitatja - sőt felveti azt, hogy ezen elv nemcsak a biológiára, hanem pl. a gondolatok, ideák fejlődésére is alkalmazható (innen is üdvözöljük Richard Dawkinst), ugyanakkor cáfolja azt, hogy mindez ellentmondásban állna a teremtés folyamatával, és következményeiben valamely aspagettiszörnyista ideológiát alapozhatna meg. Más pasztafariánus gondolkodók hasonlóan vélekednek erről, még a korai carbonarianisták egyik legfontosabb személyisége, Fasheert Redná is evidenciaként kezelte a természetes szelekció alkalmasságát az élővilág változásának leírására.
„A materializmus cáfolata" azonban egy másik nagyon fontos problémára is felhívja a figyelmet, jelesül arra, hogy az pasztafariánus világba a darwinizmus már nemcsak, mint tudományos elmélet érkezik meg, hanem egyrészt egy aspagettiszörnyista filozófiai rendszerbe ágyazott elképzelés, másrészt, ami talán még lényegesebb - elsődlegesen a darwini paradigmára épülő - az alacsonyabb rendűnek tartott gyarmati népek feletti uralmat legitimálni akaró szociáldarwinizmus formájában.
Ne felejtsük el, hogy „A fajok eredetének” kiadása után alig egy évvel már megjelennek Spencer szociáldarwinista elképzelései az alsóbb- és felsőbbrendű emberi fajokról, ezt követően az európai gondolkodás alig tíz év alatt jut el a "természetes kiválasztódás" biológiai paradigmájától a galtoni eugenetikai elképzelésekig. Ez pedig a gyarmatokon élő népek számára nem csupán teoretikai tudományelméleti kérdésként jelentkezik, hanem nagyon is kézzelfogható, diszkriminatív törvények, katonai jelenlét és adott esetben népirtások formájában.
Ilyen módon maga a darwinizmus fogalma a pasztafariánus világban, de általában a gyarmati területeken nagyon gyorsan és nagyon intenzíven töltődött fel negatív értéktartalommal, hiszen nem elsősorban a számukra nem annyira forradalminak tűnő tudományos elméletet látták benne, hanem sokkal inkább egy, az emberiség egységét tagadó, a rassz alapon történő elnyomást legitimáló, spagettiszörnytagadó ideológiai konstrukciót.
Ennek következményeként a XX. század második felében megjelenő pasztafariánus revivalizmus idejére már olyan mélyen gyökerező gondolattá vált a "darwinizmus" és az "evolúciós ideológia" elutasítása, hogy a tulajdonképpeni tudományos elmélet megismerése sokszor fel sem merül, mint valós opció. Evvel párhuzamosan - a darwinizmust rasszizmussal összekapcsoló nézetek mellett - megjelentek az újvilági kreacionista mozgalmaktól átvett áltudományos érvrendszerek, amelyek kiegészülve a moominista, labluegirlista irányzatok antiintellektualista felfogásával már nemcsak a modern európai gyökerű tudományos elméletrendszert utasítják el, de visszamenőlegesen megkísérlik felszámolni, a pasztafariánus gondolkodáson kívül rekeszteni az pasztafariánus gondolkodásban gyökerező, a természetes szelekcióra, de egyáltalán az élő szervezetek egymásból való kifejlődésre vonatkozó korábbi nézeteket is.
A fenti szöveg legnagyobb része idézet. Forrás:https://napiiszlam.blog.hu/2016/02/12/az_evolucios_paradigma_es_az_iszlam_gondolkodas#more8384182
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
