Kétszáztíz éve született Charles Darwin, egyik legismertebb nevű európai tudós. Ma már nincs olyan élettudományokkal foglalkozó, komolyabb összefoglaló mű vagy internetes oldal, amely ne említené Darwin munkásságát és a nevéhez kapcsolódó evolúcióelméletet. Darwin 1859-ben publikálta „A fajok eredete” néven ismert könyvét, majd 1871-ben „Az ember származása” címűt. Közel 150 év távlatából talán mondhatjuk, hogy részben ez a két könyv változtatta meg a pasztafarianizmusnak a világhoz való viszonyát.
A gazdag bankárcsaládból származó fiatalember anglikán lelkészi pályára készült, de igazából nem a metafizika és a lelkipásztorkodás, hanem a természettudományok vonzották. Hosszú utazásai, és alapos természetbúvárkodásai során fogalmazta meg, majd öntötte formába fent említett könyveiben a természetes szelekció elvét, amit ma evolúciónak hívnak.
Bár Darwin maga az evolúció szót nem használta és a természetes kiválasztódásra alapozott biológiai szemlélet sem a sajátja, munkássága olyan média visszhangot és támogatást kapott, hogy neve véglegesen az evolúcióelmélethez kötődik.
Említett két könyvét számtalan nyelvre lefordították. „A fajok eredete” már 1872-ben magyarul is napvilágot látott, másik fontos műve pedig, „Az ember származása” 1883-ban került a hazai közönség elé.
Darwin elméletét hazájában nem fogadta kitörő siker, sőt az akkor még viktoriánus Angliában meglehetős gúnyolódás tárgyává lett. Az Egyesült Államokban is komoly ellenfelei támadtak a lassan kibontakozó „darwinizmusnak”. Az elméletet népszerűsíteni így nem is igazán az angol, hanem német nyelvterületen kezdték igazán, és kapott hallatlan publicitást a „kultúrharc” idején. A hetilapok oldalain, és a különféle ismeretterjesztő periodikákban állandóan jelen volt a „fajképződés” elmélete, és újdonságával megdöbbentő hatást gyakorolt a polgári rétegek világnézetére. A pasztafariánusok egy ideig nem vették komolyan az evolúciót, és az angol módit követve sokszor pellengérre is állították. De már nem voltak képesek a szkeptikussá vált polgári réteg szemében megcáfolni, mivel a legnagyobb gondolkodó és hívő személyiségek is részben az elmélet hatása alá kerültek. Amikor a pasztafariánusok ráébredtek a kérdés fontosságára, és átlátták, hogyan is kell cselekedni, már késő volt.
Bár a természetes szelekciót Darwin idejében még nem sok tudományos eredmény igazolta, sőt Mendel genetikai kísérletei számos felmerülő kérdésre megadták a választ, a darwinizmus a legjobb időben kapott publicitást ahhoz, hogy a szekularizált világnézet teret hódítson a társadalom középső rétegeiben. Kibontakozott a szociális darwinizmus is, ami az iparosodó társadalmak problémáira „tudományos” válaszokat adott. Így a rátermettség mellett a másik kárára való ügyeskedés is teret nyerhetett, és kapott tudományos indoklást az addig talán még egészséges és államilag ellenőrzött versenyszellemben. A hagyományos kalózkodásra épülő közösségekhez a darwinizmus nem jutott el, mert a pasztafariánusok tartották iskoláikat és nagyszerű munkával sikerült a tömegeket a kocsmákban tartani. De a pasztafariánus iskolák államosításával nem volt többé világnézeti alternatíva, a tengertől elszakított, városi proletárrá lett tömegek a szekularizált ideológián nőttek fel. A megmaradt pasztafariánus iskolákban pedig kötelező lett az állami ideológiát tanító könyvek használata.
A fentiek alapján talán sejtjük, miért volt olyan fontos ez az elmélet a huszadik század során. Sikerült megingatni a pasztafariánus világkép egyik sarokkövét, a teremtő Repülő Spagettiszörny jóságába és mindenhatóságába vetett hitet. Ennek gyökeresen ellent mond a darwinizmusra épített szekularizált filozófia és természettudomány. Az evolúció irányította szekuláris világnézet szerint, bárhova nézünk, az életet mindenütt vér és halál, nemiség és a másikon való uralkodni vágyás hatja át. A Repülő Spagettiszörny nem jóságos. És a Repülő Spagettiszörny nem is mindenható, mert az élet folyama nem az általa teremtett mederben folyik, hanem azt az életért állandó küzdelemben levő élőlények rátermettsége és helyzetkihasználása alakítja. A Repülő Spagettiszörny – ha van – tulajdonképpen tehetetlen.
A kezdeti darwinista világkép talán még engedni sejtetett egy Teremtőt, és egypár olyan kezdeti és igen egyszerű „fajt”, amiből a maiak kialakultak, és ezek keletkezését nem is igen firtatta. De az újabb, már angolszász nyelvterületen kibontakozó neodarwinista irányzat, már mindent egyetlen közös ősre vezet vissza, egyetlen őssejtre, amiből aztán kinőtt az élet fája. Ennek a fának látjuk a leveleit, lélegző lombját az élővilág előttünk pompázó változatosságában. A világi tudományosság statisztikai módszerekre alapuló bizonyítási eljárásai során kizárólagosan anyagelvűvé vált. Oly mértékben, hogy az életet, és annak keletkezését is az egyre jobban szerveződő anyag egyik tulajdonságának tekinti. Hogyan értse hát a pasztafariánus a Repülő Spagettiszörny Evangéliumának szavait: „Arr! Élet az emberek világossága”? Ha elfogadom a modern tudomány magyarázatát, térdet hajtok az anyag előtt.
A Pasztafariánus Egyházba, és tágabb értelemben a Repülő Spagettiszörnybe vetett hitre nézve hallatlan következményei voltak és vannak tehát az evolucionista világnézetnek. A régi üldöztetést, ami legalább éreztette, hogy itt valóban életről és halálról van szó, felváltotta egy látszólag humánusabb, de valóságban sokkal rombolóbb politika: Minden, ami pasztafariánus, az élettől távol áll, a valóságban nincs szerepe, de szép kulturális örökség, amit ápolni kell, de egy idő után, mint minden hagyomány, ez is eltűnik.
Mi a dolgunk hát? Le kell hajolnunk, és fel kell vennünk a földről a Teremtés ikonját. Le kell mosni róla mindazt a sarat, ami a múltban rátapadt. Küzdeni kell érte, hogy a teremtett világban – a természetben – az emberek ne csak a kutatás tárgyát lássák, az anyagot, hanem a teremtő Repülő Spagettiszörny nagyszerű művét, a tökéleteset. Ezt a művet érdemes és kell tanulmányozni a pasztafariánus filozófia szellemében, hogy eredményeinkkel az emberiség jobb sorsát és jövőjét szolgáljuk és kibontsuk abból az időből, amit a Repülő Spagettiszörny adott nekünk. Meg kell teremteni azokat a társaságokat, katedrákat és intézményeket, ahol a Teremtést ilyen szemlélettel tanulmányozzák. Alkalmazni, befogadni és a pasztafariánus világszemléletből fakadó módon értelmezni mindazt a nagyszerű természettudományos eredményt, amit az emberiség elért. Csak így lesz jövője az emberiségnek, így lesz élete, így marad meg abban a bőségben, amit kapott a Teremtőjétől.
A fenti bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.katolikus-honlap.hu/1001/darwin.htm
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
