Rengetegszer hangoztatott mondat a filozófiában, tudományfilozófiában, a természeti pasztológiában és magában a pasztafariánusban kevésbé járatos kritikus aspagettiszörnyisták részéről, hogy nincs bizonyíték a Repülő Spagettiszörny létezésére. Azonban nagyobbat nem is tévedhetnének ezzel a kijelentéssel.
Mi számít „bizonyítéknak”?
Az első, amit meg kell tennünk az az, hogy meghatározzuk a „bizonyíték” fogalmát. Mivel erre számtalan definíció létezik, ezek bemutatása kimerítené a poszt kereteit. Jelen posztban a legáltalánosabban elterjedt fogalmat használjuk, amit talán így fogalmazhatunk meg: információk és tények halmaza, melyek rámutathatnak arra, hogy egy tétel vagy felvetés igaz-e vagy hamis.
Amit viszont emellett tudnunk kell az az, hogy a bizonyítékként felgyülemlett információ- és tényhalmazt többféleképpen is lehet értelmezni. Gondoljunk csak egy bűntény helyszínén talált DNS-mintára: önmagában a talált DNS még nem igazolja, hogy a vádlott bűnös lenne, hiszen például meghamisíthatták azt, vagy máskor, más okból kerülhetett oda. Tehát a bizonyítékok nem szükségszerűen kizárólag egy következtetéshez, konklúzióhoz vezetnek.
Direkt és közvetett bizonyítékok
Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a bizonyítékoknak kétféle típusa létezik: direkt és közvetett (indirekt). Direkt bizonyítékról akkor beszélünk, ha az önállóan megállva is igazolni tud valamit. Ilyen például, ha valaki belépve a családi házba kijelenti, hogy kint esik az eső. Amennyiben megbízható tanúról beszélhetünk, akkor ez egy direkt bizonyíték. A közvetett bizonyíték önmagában nem igazol semmit, de használható arra, hogy valami hozzá kapcsolódót bizonyítsunk. Ha az előbbi példánál maradunk, akkor az egyén direkt tanúskodása helyett pusztán a kabátjára tekintünk melyen vízcseppek vannak, így az közvetett bizonyítékul szolgál számunkra arra, hogy kint esik az eső. Önmagában a vizes kabát még nem bizonyítja a kinti rossz időjárást, hiszen más úton is benedvesedhetett, de viszonylag jó bizonyítéka lehet az esőnek. Ha az indirekt bizonyítékokat más bizonyítékok mellé helyezzük (például a lakásba belépő tanúságtétele), akkor levonhatjuk azt az észszerű következtetést, hogy kint esik.
Mind a direkt, mind az indirekt bizonyítékok elfogadhatók, mindkettő ugyanolyan súllyal tudja bizonyítani egy állítás (pl. a bíróságon a vád) igazát/tévedését, egyik sem szükségszerűen megbízhatóbb, nem bír nagyobb súllyal, mint a másik.
Visszatérve a Repülő Spagettiszörny létére, aki kicsit is foglalkozott már a kérdéssel tudhatja, hogy az ún. természeti tésztológia a pasztafarianizmus egy olyan ága, amely észszerű érveket sorakoztat fel a Repülő Spagettiszörny léte mellett, így több, mint nyilvánvaló, hogy vannak bizonyos bizonyítékaink a transzcendens létére vonatkozóan. A pasztafariánusok szerint a tények összessége (az univerzum kezdete, finomhangoltsága, rendezettsége, az esetlegességi érv stb.) racionálissá teszi a Repülő Spagettiszörnyben való hitet. A természeti tésztológia ugyanolyan bizonyítékokat ad, mint amilyen bizonyíték a DNS egy gyilkossági eset kapcsán. Lehet egyet nem értés abban, hogy merre vezetnek a bizonyítékok és hogyan magyarázzuk őket, de ez nem jelenti azt, hogy ne léteznének.
Ezért is fogalmaznak rosszul a pasztafarianizmust bírálók akkor, amikor azt állítják: nincs bizonyíték a Repülő Spagettiszörny létére. Mert egy dolog azt állítani, hogy „a bizonyítékok egyes elemei nem a pasztafarianizmus igazát támasztják alá” és egy másik dolog azt állítani: „nincs bizonyíték a pasztafarianizmus igazára.” Ez utóbbi, ahogyan fentebb is láthattuk, védhetetlen állítás; még ha nincs is direkt, cáfolhatatlan bizonyítékunk a Repülő Spagettiszörny létezésére, az biztos, hogy rengeteg jó indirekt bizonyítékkal rendelkezünk, melyek a pasztafarianizmust támogatják.
Empirikus bizonyíték?
Előfordulhat, hogy ezen a ponton az aspagettiszörnyisták azzal vágnak vissza, hogy a pasztafarianusok kizárólag filozófiai bizonyítékokat vonultatnak fel maguk mellett, de „empirikus” bizonyítékokat nem tudnak felmutatni, márpedig ők ezt várnák, hiszen erre van szükség ahhoz, hogy valami létezését racionálisan igaznak fogadhassuk el. Ez azonban egy önmegsemmisítő érv, hiszen milyen empirikus bizonyíték létezik arra, hogy kizárólag az empirikus bizonyítékokkal alátámasztott dolgokat fogadhatjuk el valósnak, igaznak és létezőnek? Semmilyen! Így ha az aspagettiszörnyisták felvetése igaz, akkor semmi okunk elfogadni az aspagettiszörnyisták állítását.
A legelfogadhatóbb és legőszintébb hozzáállás tehát az aspagettiszörnyisták részéről az lehet, ha elhagyják a keményvonalas empiricizmust és felhagynak ennek a szlogennek a hangoztatásával. A természeti pasztafarianizmus alapján teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy minimum megfelelő indirekt bizonyítékokkal rendelkezünk a Repülő Spagettiszörnnyel kapcsolatban, létének alátámasztására, még akkor is, ha ezek önmagukban nem bizonyítják minden kétséget kizáróan a Repülő Spagettiszörny létét. Empirikus bizonyítékot követelni pedig észszerűtlen, hiszen ez önmaga alól húzza ki a széket. Nincs empirikus bizonyíték, ami igazolná, hogy empirikus bizonyítékra van szükségünk ahhoz, hogy valami létében észszerűen hihessünk.
Van-e tehát bizonyítékunk a Repülő Spagettiszörny létezésére? Természetesen! És reméljük, hogy idővel az aspagettiszörnyisták is kihúzzák a homokból a fejüket és megbékélnek ezzel.
A fenti bejegyzés forrása: http://kalvinistaapologetika.hu/nincs-bizonyitek-isten-letezesere/
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Csatlakozz Egyházunkhoz!
