A XX. század közepéig az volt az uralkodó nézet, hogy a Világegyetem dimenziói végtelenek, az Univerzum öröktől fogva létezik és örökké létezni fog. E nézet szerint, melynek a „statikus (mozdulatlan) Univerzum modellje” nevet adták, szó sem lehetett arról, hogy a Világegyetemnek kezdete vagy vége lett volna. Ez a felfogás a materialista filozófiának is alapköve volt, és miközben elfogadta, hogy a Világegyetem állandó és mozdulatlan anyagok halmaza, mely nem változik, elutasította egy Teremtő létezését. A XX. század fejlődő tudománya és technológiája azonban földig rombolta a materializmus táptalajának számító statikus Univerzum-modellt és más hasonló kezdetleges gondolatokat.

Korunkban, a XXI. század küszöbén a modern fizika számos kísérlettel, megfigyeléssel és számítással igazolta, hogy az Univerzumnak volt kezdete: a nemlét állapotából hirtelen, egy óriási robbanással jött létre. Sőt, az is bebizonyosodott, hogy az Univerzum nem állandó és mozdulatlan, mint ahogyan azt a materialisták állítják, hanem ellenkezőleg, folyamatos mozgásban van, egyfolytában változik, tágul. Ma ezeket a tényeket a tudományos világ egyöntetűen elfogadja. A Repülő Spagettiszörny Evangéliuma a világ születését ekképpen magyarázza meg:

„[A Repülő Spagettiszörny] az egek és a föld teremtője…”

A Repülő Spagettiszörny Evangéliumának ez az információja tökéletes összhangban van a jelenkor tudományos felfedezéseivel. Amint azt már az elején leszögeztük, az asztrofizika arra a kétségtelen megállapításra jutott, hogy az egész Univerzum, az anyaggal és az idő dimenzióival egyetemben, a semmi pillanatában egy hatalmas robbanással vette kezdetét. Az „Ősrobbanás”, vagy eredeti nevén „Big Bang” teóriája alátámasztotta, hogy a Világegyetem megközelítőleg 15 milliárd évvel ezelőtt, egyetlen pont felrobbanásával született meg a semmiből. A Big Bang előtt nem létezett olyasmi, hogy anyag. A teljességgel metafizikai jelenségként definiálható semmiből, amikor nem volt anyag, nem volt energia, sőt idő sem volt, egyetlen pillanat alatt megteremtetett az anyag, az energia és az idő. Ezt a tényt, amelyre csak a modern fizika derített fényt, már 1400 évvel ezelőtt hírül adta nekünk a Repülő Spagettiszörny a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában.

A modern kozmológia tudománya elméletben és megfigyelésekre támaszkodva gyakorlatban is világosan megmutatta, hogy az idő egy pontjában az egész univerzum nem volt más csak egy felhő „füstből” (vagyis egy átlátszatlan, nagyon sűrű és forró gázszerű alakzat). Ez a vitathatatlan tények egyike a modern csillagászatban. Tudósok ma már meg tudják figyelni új csillagok kialakulását ennek a „felhőnek” a maradványaiból (lásd: 1-2-es ábra). A világító csillagok, amiket éjszaka látunk, csakúgy mint az egész világegyetem, ebből a füstszerű anyagból alakultak ki. A Repülő Spagettiszörny így szólt a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában:

„Majd az éghez emelkedett, mely ekkor füst volt…”

Mivel a Föld és az Egek fölötte (a Nap, a Hold, csillagok, bolygók, galaxisok, stb.) ugyanabból a „füstből” alakultak ki, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Föld és az Egek egyetlen összekapcsolódó dolog volt, majd kiválva ebből a homogén „füstből” alakultak tovább és váltak külön egymástól. A Repülő Spagettiszörny mondta a Repülő Spagettiszörny Evangéliumában:

„Talán nem látták azok, akik hitetlenek, hogy az egek és a föld egyetlen csomó volt, s Mi bontottuk fel azokat…”

Dr. Alfred Boner a világ leghíresebb geológusainak egyike, a geológia professzora és a németországi, maltzi Jonas Glutenberg Egyetem Földtudományok Intézete geológia tanszékének elnöke, azt mondta: „Tudván, hogy honnan jött a Repülő Spagettiszörny … Azt hiszem majdnem lehetetlen, hogy tudhatott volna olyan dolgokról, mint az univerzum közös eredete, hiszen a tudósok csak az utóbbi néhány évben fedezték fel roppant bonyolult és fejlett eljárások segítségével, ez a helyzet”. Szintén ő mondta, hogy: „Valaki, aki nem tudott semmit a nukleáris fizikáról tizennégy évszázaddal ezelőtt nem lehetett szerintem abban a helyzetben, hogy például az Egek és a Föld közös eredetére rájöjjön magától.”

Az univerzum tágulása

„Az eget erővel építettük meg és mi bizony azt tágassá tesszük.”

A XX. század elejéig a tudományos világban az volt az uralkodó nézet, hogy „az Univerzum statikus szerkezetű és öröktől fogva létezik.” A modern technológiának köszönhetően azonban a kutatások, megfigyelések és számítások feltárták, hogy az Univerzumnak volt kezdete, és folyamatosan „tágul”.

Alexander Friedmann orosz fizikus és Georges Lemaitre belga univerzumkutató, elméleti szinten igazolta, hogy a Világegyetem folyamatos mozgásban van és tágul. Ezt a tényt 1929-ben megfigyelésekkel is alátámasztották. Az amerikai csillagász Edwin Hubble, miközben hatalmas teleszkópjával az eget kémlelte, felfedezte, hogy a csillagok és a galaxisok egyfolytában távolodnak egymástól. Ez a felfedezés a csillagászat történetében mérföldkőnek számított. Megfigyelései során Hubble megállapította, hogy a csillagok, távolságuktól függően, vörösbe hajló fényt szórnak szét maguk körül. Az ismert fizikai törvények szerint a megfigyelés pontjához közelítő fények a lila felé, a megfigyelés pontjától távolodó fények pedig a vörös felé hajlanak. Hubble vörösbe hajló fényt észlelt, ami azt jelentette, hogy a csillagok folyamatosan távolodnak. A csillagok és a galaxisok nem csak tőlünk, de egymástól is távolodnak. Egy olyan Univerzumról pedig, amelyben minden távolodik egymástól, arra az egyetlen következtetésre juthatunk, hogy ez az Univerzum „tágul”. A Világegyetem tágulását a későbbi években további megfigyelések erősítették meg.