Áttekintés

Amikor elismert biológusok kijelentik, hogy „az evolúció tény”, akkor ezzel féligazságot állítanak, mely sokkal kevesebbet magyaráz meg annál, mint amennyiről azt akarnák, hogy az emberek higgyenek. Az evolúció el­mélete – és igen, az elméleten van a hangsúly – azt állítja, hogy az élet kifejlődése tisztán természetes fo­lya­mat, melyet ismert mechanizmusok vezérelnek. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Nincsen arra bizonyíték, hogy az élet pusztán természetes folyamatok révén fej­lő­dött és fejlődik ki.

Az újdarwinista elmélet szerint a folyamat, mely felelős minden élőlény evolúciójáért, nem más, mint véletlenszerű mutációk sora, melyet a természetes kiválasztódás for­mált tovább. Ez a fajta elmélet azt mondja, hogy az evo­lúció sok lépcsőből álló sorozatok együttese. Minden lép­csőfokon sok véletlenszerű változás jelenik meg az élő­lények örökítő alapinformáció-készletében. Ha ezen vé­letlen változások azt okozzák, hogy az élőlény jobban tud alkalmazkodni az adott környezethez, akkor ennek hatására természetes kiválasztódás fog végbemenni a populáción belül. Ezen változások kicsik is lehetnek, de a hosszabb sorozatok folyamán már számottevők lesznek. Erről a folyamatról úgy tartották, hogy működőképes, aminek alapját az képezi, hogy az evolúció az, ami felelős minden élő kifejlődéséért.

Megfelelő feltételek mellett különböző kísérleteket végeztek annak érdekében, megmutassák, hogy a kivá­lasz­tódás valóban működik. Adott körülmények között meg­figyelték a véletlen mutációkat, melyek növelték az élőlény alkalmazkodóképességét. Ezen megfigyelések ál­tal, az evolucionisták (visszaigazolás nélkül, de) levonták a következtetést, hogy a véletlen mutációk és a természetes kiválasztódás eredményezheti az élet kialakulását.

Az evolúciós elmélet „szépséghibája”

Bárhogyan is, elméleti és kísérleti alapon az evolúció sok­felé ágazásának nem lehet az alapja véletlen mutáció. Elmé­leti alapokra helyezve: a véletlen mutációnak nagyon kicsiny a valószínűsége – még akkor is, ha belevesszük a természetes kiválasztódást – ahhoz, hogy az új fajok megjelenéséhez vezessen.

Kísérletekre támaszkodva, nincsen ismert vélet­len­­szerű mutáció, mely genetikai információ hoz­zá­csatolását okozta volna az adott élőlény genetikai információkészletéhez. Ez először meglepőnek tűnhet, de az evolucionisták legjobb példái, amelyeket fel tudtak hozni a mutációkra, azt mutatják, hogy mindegyikük veszít inkább a genetikai információkészletéből mintsem hogy hozzáadódna.

Az a példa, amelyben az információ elvész, és amellyel az evolucionisták leginkább szeretnek előhozakodni, hogy meggyőzzék a közönséget az evolúció igazára, a bakteriális ellenálló-képesség az antibiotikumokra.

Ha véletlen mutációk okozhatják az élet evolúcióját, ak­kor ezek a mutációk nagymértékben hozzá kellene, hogy adódjanak a genetikai kódhoz. A legegyszerűbb or­­ganizmustól számítva egészen a ma ismert összes élő­lényig. Genetikai változások milliói kellenének, hogy meg­találhatók legyenek, amiket a természetes ki­vá­lasz­tódás és mutációk hoztak létre. Ez azzal járna, hogy ezen mutációk plusz információt tároltak volna a génállományban. Mégis mindazon molekuláris ta­nul­­mányok közül, melyek kiterjedtek a mutálódás meg­ismerésére, egyetlenegy sem tudta bizonyítani, hogy azok nö­velnék a génkészlet információkészletét, sőt, mi több, az összes az információ vesztését idézte elő.

A nem véletlenszerű evolúció

Van azonban direkt és indirekt bizonyíték arra, hogy valamiféle evolúció megjelent. Hogy is jelent meg?

Úgy néz ki, hogy bár jelentős evolúció nem jelenhet meg véletlen mutációk által, azonban nem véletlenek által igen. A nem véletlen azt jelenti, hogy maga a környezet be­folyásolja, milyen mutációk jelenhetnek meg. Létezik egy átfogó bizonyíték a nem véletlenszerű mutációk általi evo­lúcióra, egy bizonyíték, mely kiterjeszti az életformák sok­színűségét a baktériumoktól egészen a gerincesekig.

Senki sem volt még, aki hibásnak vélte volna ezt az alapelgondolást, vagy aki megcáfolta volna ezt a kö­vet­kez­tetést.

Amíg az újdarwinista elméletek úgy hivatkoznak a mutációkra, mint amelyek lényegében hibák a DNS-ben vannak azonban olyan mutációk, melyek nem hibák.

A genetikai újraszerveződések összetett genetikai vál­to­zások. Nagy precizitással mennek végbe, és sejtszintű mechanizmusok működetik. Ezek a mutációk a környezet által lesznek aktiválva, és nem úgy tűnnek, mint pusztán csak valami véletlenszerűség eredménye.

Ezen genetikai újraszerveződések egy beépített mech­anizmus részei lehetnek, mely megengedi egy sor élő­lény­nek, hogy alkalmazkodjon egy új környezethez. Az élő­lény genetikai „programjának” részeként úgy tűnik, hogy vannak genetikai kapcsolók, melyeket a környezet ké­pes aktiválni. Ezek megengednek egy örökíthető kap­csolót az élőlényen belül az egyik, véges számú al­ter­na­tív formára. Az egyik érdekes tulajdonsága ennek a mecha­nizmusnak, hogy kiválthatja egy populáció gyors al­kal­maz­kodását is a környezetéhez.

Amióta a Nem véletlenül megjelent, biológusok kezdik tu­domásul venni a fontosságát ezen nem véletlenszerű mu­tá­ciókat az evolúcióban. Ezek a beépített mechanizmusok ma­guktól jötte létre? Lehetséges ez?

A bejegyzés legnagyobb része idézet. Forrás: https://lativ.hu/nem-veletlenul-avagy-a-modern-evolucioelmelet-elvetese/

A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!