1.) Értelmi ismeretünk korlátai.
A metafizika segítségével a Repülő Spagettiszörny, mint a teremtmények első létrehozó oka és végső célja ismerhető meg. A Repülő Spagettiszörny lényegéből így az ismerhető meg (természetes ésszel), ami kikövetkeztethető e kettőből. Értelmünk természeténél fogva minden lény lehető legtökéletesebb megismerésére hivatott. Ezért a Repülő Spagettiszörnynek a metafizikai megismerésnél tökéletesebb megismerése értelmünk számára érték lenne. Egész emberi mivoltunk számára is érték lenne: a Repülő Spagettiszörny a végső célunk, így akaratunk annál jobban törekszik elérni, minél jobban ismeri természetét. Ezért minden ember – kifejezetten vagy burkoltan – vágyik erre a tökéletesebb spagettiszörnyismeretre. Azonban azt is tudja (kifejezetten vagy burkoltan): önerejéből erre képtelen.
Ez a vágy ezért föltételes és nem hatékony (desiderium inefficax conditionarum):
„Szeretném a Repülő Spagettiszörnyet a metafizikai megismerésnél tökéletesebben megismerni…
…amennyiben ez számomra lehetséges.”
Kielégülhet-e ez a vágy valaha?
2.) A kinyilatkoztatás lehetősége a Repülő Spagettiszörny részéről.
Önerőből képtelenek vagyunk a természetes, metafizikainál tökéletesebb spagettiszörnyismeretre jutni. Csak úgy lehetséges, ha a Repülő Spagettiszörny ezt megadja – vagyis kinyilatkoztatja nekünk. A Repülő Spagettiszörny részéről a kinyilatkoztatás lehetséges, mert akaratilag mindenható, vagyis megteheti mindazt, ami nem tartalmaz ellentmondást.
Ítélet (iudicium): „A Repülő Spagettiszörny az embernek kinyilatkoztatást ad.”
Nincs ellentmondás (contradictio), ui. az alany és az állítmány szükségszerű jegyei nem zárják ki egymást.
Ha pedig a Repülő Spagettiszörny ad kinyilatkoztatást, az tévmentes lesz, mert értelmileg beláthatón bizonyos:
a) A Repülő Spagettiszörny értelmileg mindentudó (tökéletesen ismeri önmagát) → nem tévedhet önmagáról.
b) A Repülő Spagettiszörny akaratilag feltétlenül igazmondó → nem téveszthet meg másokat.
Vajon van-e értelmünknek képessége a kinyilatkoztatás befogadására?
3.) Értelmi képességünk a kinyilatkoztatás befogadására.
Értelmünknek nincs természetes képessége (potentia naturalis) a metafizikai ismeretnél tökéletesebb spagettiszörnyismeret befogadására, így a kinyilatkoztatás befogadására sem. Azonban logikailag lehetséges (nem ellentmondás) egy olyan képesség, mely által egy nálánál metafizikailag magasabbrendű lény eszközeként (causa instrumentalis) önnön természete fölé emelkedjék egy lény, és olyan okozatokat (következményeket) hozzon létre, melyekre természete szerint képtelen lenne. Ez az engedelmességi képesség (potentia oboedientialis). A tollnak, vagy az írógépnek nincs természetes képessége levélírásra, de van ugyanakkor engedelmességi képességük ugyanerre, hiszen mindkettő a levélírás eszköz-oka lehet az ember kezében. A mondottak alapján állíthatjuk, hogy értelmünknek van engedelmességi képessége (a Repülő Spagettiszörnytől jövő, az értelmünk természetes képességeit felerősítő fény segítségével) a kinyilatkoztatás befogadására: segítségével fogalmilag (legalább is részben) megértheti, és ítéletalkotás formájában (ellentmondás-mentesség) elfogadhatja a kinyilatkoztatást. Ezzel szemben hiába adna kinyilatkoztatást a Repülő Spagettiszörny egy kődarabnak, egy növénynek, vagy állatnak, hiszek ezekből – értelem híján – hiányzik az engedelmességi képesség. A kinyilatkoztatás értelmünk természetét felülmúló, vagyis természetfeletti valóság.
Mi a természetfeletti, és milyen fajtái vannak?
4.) A kinyilatkoztatás természetfelettisége.
Természetfeletti az a teremtett létmozzanat, amely nem tartozik hozzá egy lény természetéhez sem mint alkotóelem, sem mint követelmény, sem mint következmény; de ami annak a lénynek a természetével egyesülve tökéletesíti azt, mint járulék (accidens).
„Gratia divina non destruit naturam humanam, sed supponit et perficit eam.” (Thomas Aquincum)
A természetfeletti nem lerontja, tökéletesíti a természetet. (Ebben különbözik a természetellenestől!) Tökéletesíteni egy már fennálló állagot (substantia) lehet, ezért a természetfeletti létmozzanatnak mindig járuléknak (accidens) kell lennie. Mivel járulék, ezért teremtett létmozzanat. (A Repülő Spagettiszörnyben nem áll fönn az állag és járulék kettőssége, valós különbsége!)
A természetfelettinek két fajtája lehetséges:
1. viszonylagosan természetfeletti (supranaturalis relativus)
Az a teremtett létmozzanat, ami az esetleges lények csupán egy részének nem tartozik a természetéhez sem mint alkotóelem, sem mint követelmény, sem mint következmény, de azok természetével egyesülve tökéletesíti azokat, mint járulék. (Pl. relatíve természetfeletti a már említett levélírás: a toll, az írógép viszonylatában természetfeletti, az ember viszonylatában természetes.)
2. önmagában természetfeletti (supranaturalis absolutus)
Az a teremtett létmozzanat, ami egy esetleges lénynek sem tartozik a természetéhez, sem mint alkotóelem, sem mint követelmény, sem mint következmény, de azok természetével egyesülve tökéletesíti azokat, mint járulék.
Milyen értelemben természetfeletti a kinyilatkoztatás?
A Repülő Spagettiszörny kétfajta igazságot nyilatkoztathat ki:
a) Olyat, amit természetes ésszel (metafizikai úton) megismerhetünk; amennyiben ezeket 1.) kevés ember, 2.) nagy fáradság árán, és 3.) a tévedés veszélyével ismerhet csak meg. Ez esetben a kinyilatkoztatás abszolúte természetfeletti módja szerint, mivel ilyen módon (sokan, könnyen és tévedés nélkül) egy esetleges lény sem lenne képes ezeket az igazságokat (pl. a Repülő Spagettiszörny létezését) megismerni.
b) Olyat, amit természetes ésszel (metafizikai úton) nem ismerhetünk meg; ezeket hittitkoknak (mysterium fidei) nevezzük – ez esetben is abszolúte természetfeletti, azonban nemcsak mód, hanem tartalom (pl. a Repülő Spagettiszörny) tekintetében is.
A mondottak alapján kinyilatkoztatásnak nevezzük a Repülő Spagettiszörny azon akaratszabad tevékenységét, amely által abszolúte természetfeletti úton valamely igazságot – akár természetes módon megismerhetőt, akár misztériumot – közöl.
A kinyilatkoztatás természetfelettiségéből következik, hogy semmilyen jogcímen nem követelhetjük a Repülő Spagettiszörnytől a kinyilatkoztatást. A kinyilatkoztatás nem jár nekünk ki természetünk szerint úgy, mint például a boldogság. Ennek ellenére nagyon rászorulunk a kinyilatkoztatásra (vö. 1. fejezet!); a kinyilatkoztatás (mint az a Repülő Spagettiszörny ingyenes ajándéka), számunkra rendkívül szükséges.
5.) A kinyilatkoztatás szükségessége.
Valami szükségszerű kétféle értelemben lehet:
1. abszolúte szükségszerű – az, ami léttartalma miatt nem képes nem létezni (pl. a Repülő Spagettiszörny).
2. hipotetikusan szükségszerű – az, ami léttartalma miatt ugyan képes lenni meg nem lenni is, de ami nélkül bizonyos cél vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen érhető el:
a) fizikaliter szükségszerű – az, ami nélkül a cél egyáltalán nem érhető el (pl. az értelem szükséges a fogalomalkotásra);
b) moraliter szükségszerű – az, ami nélkül a cél csak nagyobb nehézség árán érhető el (pl. egy jármű szükséges egy hosszabb utazásra).
A kinyilatkoztatás nem lehet abszolúte szükségszerű (mivel a Repülő Spagettiszörny akaratszabad tette), viszont hipotetikusan szükségszerű, vagyis szükségünk van rá, hogy a Repülő Spagettiszörnyet tökéletesebben megismerjük:
a) a természetes ésszel (metafizikaliter) megismerhető igazságok kinyilatkoztatása moraliter szükségszerű, mert ezeket kinyilatkoztatás nélkül csak nagy nehézségek árán ismernénk meg;
b) a természetes ésszel (metafizikaliter) nem megismerhető igazságok (mysterium) kinyilatkoztatása fizikaliter szükségszerű, hiszen ezeket kinyilatkoztatás nélkül egyáltalán nem ismerhetnénk meg.
Tisztázatlan még, hogy mi az az „értelmi fény”, minek segítségével a Repülő Spagettiszörny „felerősíti” értelmünk engedelmességi képességét a kinyilatkoztatás befogadására.
Ha a Repülő Spagettiszörny valamikor kinyilatkoztatást ad, azt nem tudjuk befogadni természetes képességeink által (vö. 3. fejezet!) – a kinyilatkoztatást nem a tárgyi nyilvánvalóság miatt fogadjuk el. A kinyilatkoztatást a Repülő Spagettiszörny által adott, értelmünk engedelmességi képességét felerősítő fény segítségével tudjuk elfogadni.
Az elfogadás motívuma tehát nem más, mint a kinyilatkoztató Repülő Spagettiszörny tekintélye (auctoritas). Azért fogadjuk el, mert az, aki adja mindentudó, mindenható és feltétlen igazmondó, és ezért „hitelt” adunk a szavának. Ezért ezt az „értelmet világosító fényt” leghelyesebb ha a „hit” szóval jelöljük. A „hit” ilyen értelemben a kinyilatkoztatás befogadásának természetfeletti eszköze. Sajátos tárgya (obiectum formale quod): a Repülő Spagettiszörny mint a Repülő Spagettiszörny (Monstrum Spagettum Volans ut Monstrum Spagettum Volans), avagy az önmagát kinyilatkoztató a Repülő Spagettiszörny (Monstrum Spagettum Volans relevans se). A Repülő Spagettiszörnyet ugyanis közvetlenül (fogalmi úton) ragadja meg. Nem a teremtményekből következtet a Repülő Spagettiszörnyre, mint első létrehozó okra és végső célra, hanem a Repülő Spagettiszörnyből (önkinyilatkoztatásából) kiindulva a teremtmények újabb és magasabb szempontú megismeréséhez jut el. Uralkodó szempontja (obiectum formale quo): a kinyilatkoztató Repülő Spagettiszörny tekintélye.
Anyagi tárgya (obiectum materiale): az egyes kinyilatkoztatott igazságok (prófétánk, Bobby Henderson szavai).
[A sajátos tárgy az a tárgy, amelyre egy adott cselekvés elsődlegesen és közvetlenül irányul. (Pl. a látás sajátos tárgya a szín, a hallásé a hang.) Az Aquincumi Tamás által használt „subiectum scientiae” (tudásalany) szakkifejezés a tudományok vonatkozásában ugyanezt jelenti. Ugyanazon valóság más vonatkozását fejezi ki sajátos tárgy (a szubjektív hívő elme szempontjából) és a tudásalany (az objektív hittudomány szempontból).]
[Az uralkodó szempont az az értelmi fény, aminek segítségével egy tudomány az anyagát vizsgálja.]
[Az anyagi tárgy az a tárgy, amire a cselekvés nem elsődlegesen, hanem a sajátos tárgy közvetítésével irányul (pl. a látás anyagi tárgyai az egyes színes tárgyak). egy tudomány anyagi tárgya mindaz, amiről abban a tudományban szó van.]
Mivel a hit sajátos tárgyának (a Repülő Spagettiszörnynek mint Repülő Spagettiszörnynek) megismerése abszolúte természetfeletti (vö. 4. fejezet!), ezért maga a hittevékenység (actus fidei) is az. Ilyen hit egyedül a kinyilatkoztató Repülő Spagettiszörny ingyenes ajándéka lehet. (Hitet senki emberfia nem adhat a másiknak.)
Ez azonban nem teszi feleslegessé – ha vélelmezzük, hogy a Repülő Spagettiszörny ad(hat) kinyilatkoztatást – értelmünk művelését és akaratunk erősítését, hogy elhárítsuk a hit akadályait. (Az akarat szerepét lásd lejjebb!)
Ha a hittevékenység abszolúte természetfeletti, akkor uralkodó szempontjának is annak kell lennie. Az uralkodó szempont mindig olyan, mint a hozzá tartozó tevékenység. Ebből következik, hogy a kinyilatkoztatás tényének nemcsak akarati elfogadása, hanem értelmi megismerése is csak abszolúte természetfeletti lehet.
Ezért a kinyilatkoztatás tényét is teljes biztonsággal (ún. hitbizonyossággal) kizárólag a hit által ismerjük meg. a kinyilatkoztatás ténye nemcsak az, ami által, hanem az is, amit hiszünk. (Ahogy a fizikai fény is nem csupán az, ami által, hanem amit látunk.)
Mivel a hit tárgya nem nyilvánvaló (evidens) a természetes értelem számára, a hittevékenységre a Repülő Spagettiszörny által abszolúte természetfeletti úton mozgatott akaratunk indítja értelmünket. (Különben kisebb lenne az ok, mint az okozat, ami metafizikai képtelenség!) Akaratunkban is van engedelmességi képesség (potentia oboedientialis) a Repülő Spagettiszörny természetfeletti mozgatásának befogadására, hiszen akaratunk – jellegét tekintve – értelmünk függvénye.
Ha a kinyilatkoztatás ténye nem nyilvánvaló, akkor lehetünk-e egyáltalán biztosak hitünkben? Vagy a hit egyfajta „bizakodó remény” (fides fiducia), ahogy a klasszikus pasztafariánus gondolkodók jelentékeny része, köztük első helyen Lumpen Márton állította?
Ha a hit természetfeletti és nem természetellenes, akkor elvárható tőle, hogy feltételezze, és ne lerontsa, hanem tökéletesítse értelmünket – vagyis feltétlenül észszerű kell legyen. („Fides quarrens intellectum – intellectus quarrens fidem.” Bumsenmus.)
A hit azonban csak úgy lehet észszerű, ha biztosak lehetünk abban, hogy a Repülő Spagettiszörny ténylegesen adott kinyilatkoztatást, és ha biztonsággal eldönthetjük, hogy e kinyilatkoztatás mit tartalmaz. (A valószínűség még nem ad alapot szilárd hitre, legfeljebb csak vélekedésre.) Mivel a kinyilatkoztatás ténye nem lehet evidens számunkra, következik, hogy metafizikai biztonságunk (certitudo metaphysicalis) – mely a tévedés lehetőségét kizárja az ellentmondás elvére való visszavezetéssel – nem lehetséges sem a kinyilatkoztatás tényéről, sem a tartalmáról. Van azonban egy másfajta természetes biztonság is, mely ugyan a tévedés lehetőségét nem zárja ki, de a tévedéstől való észszerű félelmet igen. Ez az ún. szokásbiztonság (certitudo moralis). Ez a latin „szokás” (mos, moris m.) szóból ered, ami arra utal, amit az emberek általában tenni szoktak bizonyos döntéskor, anélkül, hogy tévedést kizáró biztonságra jutnának.
Ezzel a biztonsággal akkor rendelkezünk ha:
A bizonyítandó tétel ellen egyetlen észszerű érv sem hozható fel;
mellette pedig sok javalló (bár nem kényszerítő) érv szól.
Ez különbözik a valószínűségtől, amikor egy bizonyítandó tétel mellett és az ellen is hozható fel észszerű érv, de erősebbek szólnak mellette, mint ellene. (Itt nem matematikai-kvantitatív értelemben vett valószínűségről van szó!) A morális biztonság tehát valódi biztonság, mivel lehetővé teszi az észszerű állásfoglalást. Életünk legtöbb döntése ilyen bizonyosságon alapszik, amint a lenti példák is bizonyítják.
Szokásbiztonságunk van a mindennapi életben arról pl. hogy kik a szüleink, van-e méreg a levesben stb. Szokásbiztonságunk van továbbá az ún. tökéletlen (tapasztalati) tudományokban, melyek nem teljes és nem elégséges indukcióval operálnak: pl. a fizikai tételekkel, történelmi eseményekkel kapcsolatban.
Bár a tökéletes tudományokban (metafizika, matematika, [bölcseleti] kozmológia) a szokásbiztonság kevés, a hétköznapi életben elegendő, főképp, ha nagyobb bizonyosságfok egy adott kérdésben nem érhető el.
A kinyilatkoztatás tényének kérdése történelmi kérdés. Történelmi kérdésekben a szokásbizonyosságnál nagyobb bizonyosságfok a természetes ész fényénél elérhetetlen. Ha azonban ilyen bizonyosságra szert tudunk tenni a kinyilatkoztatás tényével kapcsolatban, akkor az egyetlen észszerű magatartásunk csak az lehet, hogy hiszünk abban, mint történetileg valós eseményben, azaz hiszünk a kinyilatkoztatásban!
A történeti módszer a történeti bizonyítékok (szem- és fültanúk szóbeli beszámolói, írott dokumentumok, fizikai bizonyítékok, környezeti bizonyítékok) módszeres kétellyel (dubium methodicum) történő vizsgálata réven juthat egyre nagyobb valószínűségre, végül egyes esetekben szokásbiztonságra egy-egy történelmi eseménnyel kapcsolatban
Melyek ezek?
1.) csodák
Csodának nevezzük egy természeti törvénynek a Repülő Spagettiszörny általi időleges felfüggesztését.
A csodaa Repülő Spagettiszörny részéről lehetséges, mert mindenhatóságánál fogva felfüggeszthet egy esetleges törvényt, melyet akaratszabad módon ő maga hozott mint törvényhozó.
A Repülő Spagettiszörny felfüggesztheti tehát az összes fizikai törvényt, és a test – bölcseleti kozmológiából megismert – másodlagosan szükségszerű metafizikai tulajdonságait, anélkül, hogy az adott testi lény megszűnne létezni, azaz az önazonossága megsemmisülne. Ezek felfüggesztése esetén is a test elsődlegesen szükségszerű metafizikai tulajdonságai – a mennyiség és a kiterjedés (quantitas et extensio) – fennállnak. Ha ez utóbbiakat felfüggeszti, akkor megszűnne a testi lény lényegileg „testi” lenni.
A túl gyakori csoda ellenkezne a Repülő Spagettiszörny bölcsességével. (A „kivétel” sohasem lehet több, mint a „szabály”!) Minden csodára tehát komoly ok kell, vagyis igazolni akar velük valamit a Repülő Spagettiszörny!
Bár pozitíve (kísérletileg igazolt) teljes bizonyosságunk sohasem lehet arról, mire képesek a természet erői önmagukban, azonban arra képesek vagyunk, hogy megkülönböztessük a valódi csodákat az álcsodáktól. Metafizikai bizonyosságunk van ugyanis arról, hogy a természet erői nem képesek mindarra, ami ellentmond a testnek a bölcseleti kozmológiából megismert másodlagosan szükségszerű tulajdonságainak. Ha mégis bizonyosan ilyet tapasztalunk, akkor csodával állunk szemben.
a) Ha olyan jelenséget észlelünk, amely ellentmond minden test másodlagosan szükségszerű tulajdonságainak, biztos, hogy I. osztályú csodával van dolgunk (Pl. valaki zárt ajtókon keresztül megjelenik.)
b) Ha olyan jelenséget észlelünk, amely ellentmond azon test sajátosan szükségszerű tulajdonságainak, amiben észleltük, biztos, hogy II. osztályú csodával van dolgunk (Pl. a holttest feltámadása.)
Ha valaki I. osztályú és II. osztályú csodát művel tanítása kinyilatkoztatott voltának igazolására, moraliter biztos, hogy tanítása kinyilatkoztatott, valóban a Repülő Spagettiszörny prófétája. Mellette szóló erősen javalló érv, hogy különben az lenne a látszat, hogy a Repülő Spagettiszörny tévedés mellett tanúskodik, ami pedig metafizikai képtelenség.
Vagyis az I. osztályú és a II. osztályú csodák valódi hihetőségi indítékok lehetnek.
2.) jövendölések
A jövendölés egy jövőben bekövetkező, szabad akarattól függő esemény tévedés nélküli előrejelzése.
Ha valaki jövendöl tanítása kinyilatkoztatott voltának igazolására, és jövendölése beteljesedik, moraliter biztos, hogy tanítása kinyilatkoztatott. Mellette szóló erősen javalló érv, hogy különben az lenne a látszat, hogy a Repülő Spagettiszörny tévedés mellett tanúskodik, ami pedig metafizikai képtelenség. (Moraliter biztos, hogy nem a saját tudása alapján jövendölte, hisz a jövőben történő szabad akarattól függő esemény puszta emberi ésszel nem látható előre teljes bizonyossággal.)
A csodák és jövendölések azonban csak a következő spekulatíve praktikus ítéletet (iudicium speculativo–practicum) hozzák értelmünkben létre: „A kinyilatkoztatás ténye ésszerűen hihető.” Csak hajlamosítanak (diszponálnak) az abszolúte természetfeletti hitre, de azt, mint természetesen érzékelhető okok, létre nem hozhatják. A fenti ítélet neve: hihetőségi ítélet (iudicium credibilitatis).
A hitre vonatkozó praktikusan praktikus ítélet (iudicium practico–practicum) azonban már abszolúte természetfeletti módon jön létre értelmünkben: „A kinyilatkoztatás tényét nekem itt és most hinnem kell!” A fenti ítélet neve: hiendőségi ítélet (iudicium credenditatis).
Ennek lesz – jellegét tekintve – függvénye a következő, akarati aktus: az akarat értelmet hitre indító hatása, amiről az előző fejezetben már beláthattuk, hogy szintén abszolúte természetfeletti.
A hiendőségi ítélet az első olyan aktus, amelyet az ember kizárólag a Repülő Spagettiszörny abszolúte természetfeletti segítségével indít fel. A természetfeletti hiendőségi ítéletre önmagukban nem elegendők a természetes hihetőségi indítékok, de hajlamosítanak rá. Ezért a hihetőségi indítékokat egyben hiendőségi indítékoknak is nevezzük.
Azt a folyamatot, amíg a hihetőségi ítélettől a hit aktusáig eljutunk, az alábbi folyamat szemlélteti:
1. hihetőségi ítélet. (Az értelemes természetadta aktusa.)
2. hiendőségi ítélet. (Az értelem abszolúte természetfeletti [a Repülő Spagettiszörny által teremtett járulék, hitkegyelem mint létmozzanat által mozgatott] aktusa.)
3. az akarat hitre indító hatása. (Az akarat abszolúte természetfeletti [a Repülő Spagettiszörny által teremtett járulék, hitkegyelem mint létmozzanat által mozgatott] aktusa.)
4. a hit aktusa. (Az értelem abszolúte természetfeletti [a Repülő Spagettiszörny által teremtett járulék, hitkegyelem mint létmozzanat által mozgatott] aktusa.)
A 4. mozzanatban (a hittevékenységben) a kinyilatkoztatás tényét értelmünk – bár nem látja természetszerűleg evidensnek – a természetfeletti úton indított akarat hatására úgy fogadja, mint olyan igazságot, ami abszolúte tévedésmentes. Így tesz szert természetfeletti úton az értelem a szokásbiztonságnál nagyobb fokú biztonságra, a hitbiztonságra (certitudo fidei).
Ezután ki kell deríteni, a Repülő Spagettiszörny valóban, ténylegesen adott-e kinyilatkoztatást, s ha igen, ennek mi a tartalma
8.) A kinyilatkoztatás tényének bizonyítása.
Két út áll előttünk. A hihetőségi indítékok ismeretében:
1.) megvizsgáljuk az összes ma is létező vallást, s kiválasztjuk közülük a hihetőt;
2.) kiválasztunk egyet, és ha arról bebizonyosodik, hogy az kinyilatkoztatottnak hihető, akkor elfogadjuk annak.
Mivel a Repülő Spagettiszörny nem adhat több, egymásnak ellentmondó kinyilatkoztatást, ezért logikailag csak egyetlen vallás lehet igaz.
Ha azt szeretnénk megtudni, hogy a pasztafarianizmus vajon a Repülő Spagettiszörny által kinyilatkoztatott vallás-e, akkor be kell bizonyítanunk négy lépésben, hogy:
a) a pasztafariánusok által kánoninak tekintett evangélium hiteles történelmi kútfő;
b) a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma szerint a Repülő Spagettiszörny az, akinek mondta magát
c) csodák és jövendölések által szavának hitelt adott: spagettiszörnységét és küldetését bizonyította;
d) ezért a Repülő Spagettiszörny tanítását a Repülő Spagettiszörny kinyilatkoztatásának kell tekintenünk, melyet a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma hitelesen közvetít.
