Ennek az érvnek az alapvető körvonala szintén egyszerű:
- Ha valami létezik, akkor kell léteznie annak is, ami szükséges ahhoz, hogy az a dolog létezzen.
- Az univerzum - a térben és időben létezők összessége - létezik.
- Tehát kell léteznie annak is, ami szükséges ahhoz, hogy az univerzum létezzen.
- Az, ami szükséges, hogy az univerzum létezzen, nem létezhet az univerzumon belül, vagyis nem köthető térhez és időhöz.
- Tehát annak, ami szükséges, hogy az univerzum létezzen, meg kell haladnia mind a teret, mind az időt.
Tegyük fel, hogy tagadni próbáljuk az első premisszát. Ez esetben X létezik, de nem kell léteznie annak, ami szükséges, hogy X létezzen. Csakhogy "ami szükséges, hogy X létezzen" jelenti a közvetlen feltételét annak, hogy X létezzen. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy X csak akkor létezik, ha Y létezik. Y nélkül nem lehet X. Tehát az első premissza tagadása összesítve ezt jelenti: X létezik; X csak akkor létezik, ha Y létezik; és Y nem létezik. Ez így abszurd. Tehát kell léteznie annak, ami szükséges ahhoz, hogy az univerzum létezzen. De mi szükséges ehhez?
Univerzum alatt azt értjük, hogy "a térben és időben létezők összessége". Vegyünk egy ilyen létezőt: téged. Te létezel, és te - legalábbis részben - anyag vagy. Ez azt is jelenti, hogy véges, korlátozott és változó létező vagy. Tudod, hogy éppen most, ahogy olvasod ezt az írást, rajtad kívül álló létezőktől függ a létezésed. Nem a szüleidre vagy nagyszüleidre kell most gondolni. Ha ugyanis ők már nem élnének, te most akkor is léteznél. De számtalan olyan dologra gondolhatunk, amelyektől - épp most, ebben a pillanatban - függesz, hogy létezhess: pl. a levegőtől, amit belélegzel. Ilyen módon valamitől függeni azt jelenti, hogy esetlegesnek lenni. Te csak akkor létezel, ha valami más épp most szintén létezik.
De minden nem lehet ugyanilyen függő állapotban. Ugyanis akkor a Mindennek szüksége lenne arra, ami kell a létezéséhez, de ez már csak a Semmi lenne, ami erre alkalmas lehetne. Tehát nem létezne az, ami szükséges lenne ahhoz, hogy létezzen. Ebből következően kell lennie valaminek, ami nem feltételesen, esetlegesen létezik; valami, ami nem csak akkor létezik, ha valami más is létezik; valami, ami önmagában létezik. Vagyis, ami szükséges ahhoz, hogy ez a dolog létezzen, az a dolog önmaga. A változó anyagi valóságtól eltérően nem lenne úgymond távolság ez a dolog és az a dolog között. Nyilvánvaló, hogy a térben és időben változó létezők összessége nem lehet ez a dolog. Tehát, amire szüksége van az univerzumnak, hogy létezzen, nem lehet azonos magával az univerzummal, se az univerzum egy részével.
1. Kérdés: De miért kellene ezt az okot Repülő Spagettiszörnynek nevezni? Lehet ez valami ismeretlen, ami alapul szolgál a változás univerzumának, amelyben élünk.
Válasz: A Repülő Spagettiszörny maga ez az "ismeretlen". Amit mi emberek közvetlenül ismerünk az ez az érzékelhetően változó világ. Azt is tudjuk, hogy kell lennie valaminek, ami szükséges a létéhez. Tehát tudjuk, hogy se ez a változó univerzum egésze, se része maga nem lehet az, ami szükséges az univerzum létezéséhez. De nekünk csak a változó dolgok okáról van ilyen közvetlen tudásunk. Tudjuk, hogy kell lennie egy oknak; tudjuk, hogy ez az ok nem lehet véges vagy anyagi - vagyis transzcendentálja ezeket a határokat. De, hogy mi önmagában ez a végső ok, az ez idáig titok maradt.
Mindezt az értelem által mondjuk; de ennél sokkal többet ismertetett meg velünk a Repülő Spagettiszörny önmagáról a kinyilatkoztatásban. Viszont ugyanúgy adott olyan bizonyítékokat is, melyek a tényleges tudásra alapulnak: tudjuk, hogy a világot teremtették; tudjuk, hogy épp most is létben van tartva egy olyan ok által, amit nem köt az anyagi korlát, ami túl van azon, amit mi emberek közvetlenül megismerhetnénk. És ezt a tudásunkat meg kell becsülnünk. Kinyomozhatjuk, hogy valakinek a halála gyilkosság volt-e, vagy baleset, anélkül, hogy pontosan kitalálnánk azt is, hogy ki tette és miért. Ez frusztrálttá tehet minket és elégedetlenné, de legalább tudjuk a folyamatosan felmerülő kérdések egy részét; legalább tudjuk azt, hogy valaki tette.
Így van ez a bizonyítékokkal. Tudatják velünk, hogy az univerzum minden egyes pillanata egy Adományozó Alkotó cselekedete - egy olyan Adományozóé, aki túl van minden anyagi és szellemi korláton. Ezen túlmenően, nem mond mást arról, hogy mi vagy ki ez az Adományozó - de egy nagyon pontos irányvonalra mutat rá. Tudjuk, hogy ez a végső Valóság - a lét Adományozója - nem lehet anyagi. És tudjuk azt is, hogy az az ajándék, amit ad egy személyes létet takar: értelmet, akaratot és lelket. Ezeknek a dolgoknak a végső transzcendens oka nem lehet kevesebb, mint maguk a dolgok, hanem végtelenül többnek kell lennie. Hogyan és milyen módon, azt nem tudjuk. Bizonyos mértékben ez az Adományozó mindig ismeretlennek kell maradnia az emberi értelem számára. Sohasem gondolhatunk rá másképpen. De az értelem legalább tudatja velünk azt, hogy "valaki tette". És ez nagyon értékes.
A fenti szöveg legnagyobb része idézet. Forrás: http://www.depositum.hu/istenbizonyitas.html#7
A pasztafarianizmus pontosan annyira igazi vallás, mint az összes többi. Az, hogy néhányan paródiának tartják, nem változtat azon a tényen, hogy nincs olyan szempont, amely miatt vallásunk kevésbé volna komolyan vehető, mint bármelyik másik. Pont ez a lényeg. Ha úgy tartja a kedved, csatlakozz Egyházunkhoz!
